Anjou-kori Oklevéltár. XXXII. 1348. (Budapest-Szeged, 2015)
Documenta
Corporis Christi prox, nunc preteriti) kiszállt a kápt. Bűzd birtokára, ill. falujába, összehívva az alábbi Huzyuteluk-i nemeseket, majd ő és az említett Miklós mr. dékán a kápt. nevében a Huzyuteluk-i nemeseket, Bálintot, fiait: Istvánt, Pált és Alardus-t, valamint Jánost és jobbágyaikat eltiltották az említett birtok haszonvételeinek, szántóföldjeinek használatától, minthogy a birtok határait fi.] Károly király idejében a váradi egyház kápt.-jának tanúságtétele mellett, ellentmondó nélkül emelték. D. in S. Emerico, f. III. prox. p. oct. predicti fe. Corporis Christi, a. d. 1348. E.: DI. 30 648. (Gyfvár. Centuria M. 45.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, pajzs alakú zárópecsét nyoma, hártyaszalagja. K.: ZW. n. 56-57. (635. szám). R.: Erdélyi Okm. III. 186. (474. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 445. (633. szám) (román nyelvű). 429. (1348. júl. l.-júl. 8. között) Az egri kápt. jelenti Pál c. országbírónak, hogy parancslevelének (1. 279. szám) megfelelően a kápt. Péter fia Jakab és Miklós fia Márton királyi udvarból kiküldött királyi emberek társaságában János papot, az egri kápt. Szt. Máté apostol-oltárának mr.-ét küldte ki Pál és György részéről, Elus (diet.) János fiai részéről pedig a másik János papot a fentiek végrehajtására, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy júl. 1-jén kiszálltak az említett birtokra, ahol a felek a szomszédok - kiváltképpen Thekus fia István fia István mr. - jelenlétében bemutatták okleveleiket. A kápt. tanúságtevője felolvasta az okleveleket, majd az [I.] Károly király privilegiális oklevelében szereplő határok mentén hj.-t végeztek. Ezt követően 4 nemes és közrendű embertől megtudták az igazságot. E szerint a birtokot eredetileg Koachy-nak hívták, és e néven királyi vízóvó conditionarius-ok birtokolták, ti. Pál és György felperesek elődei. Buhte és fiai, valamint atyafiaik. Buhte-t Koachy birtokon rablók ölték meg, fiai és atyafiai pedig a Trencinium-i Máté és más hűtlen bárók idejében folyt háborúskodások során súlyos ínségre jutottak, a birtokot pedig elhagyni kényszerültek, és ellenfeleik miatt oda soha nem térhettek vissza. A felperesek tanúi a következők voltak: Jakab fia Péter, Vince fia László, Pouka fia Albert Kalno-i nemesek, László fia Pál és Gergely fia László Tereztenye-i nemesek, az említett Elswafew-i István fia István mr., továbbá 23 Ordo falubeli közrendü, ti. királyi jobbágyok és hospes-ek, a vitatott birtok szomszédai. A fentieket Péter és István mr. Kalno-i nemesek határozottan állították, a többiek elődeiktől és más idős, m.-beli emberektől hallották. Ugyanis István mr. szerint a birtokot mindig is Koachy-nak hívták, de amikor az említett háborúskodás idején Porch fia Domokos nádor elfoglalta, Egurzegh-nek kezdte nevezni. Pouka fia Albert idős ember szerint viszont a birtokot emlékezete ideje óta Egurzegh-nek hívták, 222
