Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

oklevél szerint midőn a Tamás erdélyi vajda és Nógrád m.-i c. által tartott congregation-n Márton fia János Pothworch birtokot magáénak mondta, hozzátéve, hogy Lotou (dict.) András fia Péter tartja azt megszállva. Leukus, az említett Péter serviens-e és procurator-a azt állította, hogy a birtok királyi adomány révén Pétert illeti, aki erről oklevelekkel rendelkezik. Mindezt Tamás vajda oklevélben jelentette az országbírónak. Az ügyet innen Tamás vajda nógrádi alispánja és a szb.-k a király jelenléte elé utalták [1334.] aug. 1-jére (ad oct. B. Jacobi ap. tunc preteritas), majd innen az országbíró [1335.] jan. 20-ra (ad quind. residentie sui exercitus), a szerbiai (partes Seruie) skizmatikusok megfékezésére indított királyi had oszlásának 15. napjára (quind. residentie exercitus regii ad diem Epiph. d. tunc preteritum proclamate) halasztotta. A határnapon Márton fia János procurator-a, Chor c. kérte az oklevelek bemutatását. Gergely fia Mihály, András fia Péter procurator-a ok megjelölése nélkül közölte, hogy azokat jelenleg nem tudja bemutatni, hanem erre későbbi időpontot kért. Ezt az országbíró [1335.] márc. 29-re (oct. medii Quadr. tunc venturis) tűzte ki a perkezdet e. megfizetendő 3 M. büntetés terhe mellett. Chor bemutatta István nógrádi alispán és a m. 4 szb.-ja oklevelét, amely szerint Lotou (dict.) András c. fiai: Tamás és Miklós, valamint famulus-uk, András fia János az esztergomi kápt. megbízólevelével megjelentek színe e. az említett András fia László mr. nevében, és elmondták, hogy Pothworch birtokban, amelyet testvérük, Péter királyi adomány alapján birtokol, nekik nincs semmilyen részük. Majd az említett oklevelek bemutatását az országbíró [1335.] máj. 15-re (ad 22. diem fe. B. Georgii mart. tunc preteritum) halasztotta. A határnapon Márton fia János nevében Chor c. jelent meg a váci kápt. megbízólevelével, míg András fia Pétert Vörös (Rufus) István képviselte megbízólevéllel. Utóbbi bemutatta [I. Károly] király régi első pecsétjével ellátott 1319. évi (a. d. 1319.) privilégiumát. Ennek értelmében az országbíró Pothworch birtokot András fia Péternek ítélte, Márton fia Jánosra pedig örök hallgatást parancsolt. A budai kápt. említett privilegiális oklevele szerint színe e. megjelenve egyik részről Lotou (dict.) András fiai: Péter és Miklós mr.-ek, másik részről Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i c., a tárnokmr.-i szék procurator-a nevében Petew ítélőmr. (prothonotarius), előbbiek elmondják, hogy a Nógrád m.-i Ipul folyó melletti Pothworch és Ryba, továbbá Haka ~ Hakara, Ethes, más néven Felzerfalu birtokaikat a Lulkus víz körül 400 budai M.-ért, összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal eladják Tamás vajdának örök birtoklásra. Az eladók Tamás vajda iránt szavatosságot vállalnak testvéreik (carnales fratres), László és Tamás, és kiváltképpen András fia Miklós ellenében Ryba, Hakara és Ethel birtokokat illetően. Ha erre nem képesek, a 400 M.-t vissza kell fizetniük Tamás vajdának. Mindezeket Lotou (dict.) András fiai: Péter és Miklós a budai kápt. színe e. önként vállalták. Az országbíró mindezek alapján úgy dönt, hogy Márton fia Miklós testvérének, Saar (dict.) Dénes özvegyének Pothworch birtokban semmilyen joga sincsen, a birtokot pedig a vele törvényszéket tartó bárókkal és