Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

1162. 1347. dec. (18. v. u.) Zágráb Szlavónia és Ho. congregatio-ja Zsigmond fia Kastellanffy Péternek ítéli Benchench Jakab fiai: György és László Demechkafelde birtokát. E.:K.:R.: J. Stipisic-M. Samsalovic, Historijski Zbomik 1959. 307. (562. szám) (latin nyelvű). Megj.: az oklevél keltezésére 1. az 1166. számú oklevelét. 1163. 1347. dec. 19. Buda [1.] Lajos király (H) színe e. megjelenve István mr., a királyi gyűrűspecsét speciális notarius-a bemutatta az egri egyház kápt.-jának zárt oklevelét (1. 1100. szám) a Heweswyuar m.-i Zyluaeghaz birtok hj.-ról kérve, hogy a király azt fogadja el, pecsétjével ellátott oklevélben írassa át, és erősítse meg. A király a kérést a jelen nyílt oklevéllel teljesíti, és az abban foglaltakat megerősíti. D. Bude, f. IV. prox. an. le. B. Thome ap., a. d. 1347. supradicto. E.: Dl. 3942. (NRA. 604. 40.) Kissé vízfoltos. A hártyán kerek hátlapi pecsét nyoma. K.:1164. 1347. dec. 19. A Kopornuk-i Szt. Megváltó-monostor konv.-jének színe e. megjelenve Mihály testvér, a Mura melletti (de iuxta fluvium Mura) Szt. Kereszt-monostor apátja előadja, hogy mivel Lyndua-i István fia Miklós, egész Sclauonia egykori bánja Zemenye birtoka mellett É felől fekvő, a monostor tulajdonát képező Stephand és Dulanch birtokokat megállapodás révén régóta birtokolta, s mivel a megállapodás most lejárt, az apát a birtokokat a jelen oklevél kiadásától (a die datarum presentium) számított 7 évre predialis-ként (more prediali) odaadja Miklós volt bánnak évenként okt. 6-án (in die oct. fe. Mychaelis arch.) fizetendő fél M., azaz 5 pensa széles bécsi dénár fejében. Ha Miklós a fizetést elmulasztja, a birtokokat v. földeket vissza kell adnia. Miklós az első 2 év fejében 1 M.-t a konv. színe e. megfizetett az apátnak. D. f. IV. an. fe. B. Thome ap., a. d. 1347. E.: Dl. 3958. (Eccl. 63. 156.) Kissé vízfoltos. A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. Má.: ugyanezen jelzet alatt (Eccl. 22. 35.) (18. sz.-i egyszerű Má.-ban). K.: Zala I. 469-470. (294. szám) (dec. 13-i keltezéssel).