Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

termő szőlőket - kivéve azt a curia-t v. íündus-t, amelyet Leukus a hozzá tartozó földekkel együtt magáénak mond, továbbá egy utcát (lanea) a hozzá tartozó földdel, amely utca a híd végénél levő remete barlangnál kezdődik, és amelyeket osztatlanul hagytak - 4 egyenlő részre osztották. Ezután Verusvar (Verusvár) birtokra mentek, ahol a testvérek apja lakott, akinek sessio helye v. curia-ja Jánosé lett, a többi 3 testvér is egy-egy curia-t kapott ugyanolyan haszonvételekkel, mint János, az erdő és a halászóhelyek közös használatban maradtak. Ugyanígy osztották meg Koploch birtokot is. Utoljára Barakun (Berakun) birtokhoz mentek. ahol minden testvérnek egy és egy fél utca (laneus) jutott haszonvételekkel és tartozékokkal. Mezeükezeü (Mezökezö) birtokot egyéb ott birtokos rokonaik távollétében nem tudták felosztani. Végül Pozsony városában levő fundus-ukat osztották 4 részre, ennek első része Abram-é és Jánosé, hátsó része Andrásé és Leukus-é lett. Az ily módon felosztott részeket a királyi ember a feleknek iktatta örök birtoklásra. A birtokokon barmok legeltetésére alkalmas legelők jobbágyaik közös használatában maradtak. Amikor Abram és János az András által egyedül tartott pozsonyi rév (passagium seu portus), valamint a Pozsony területén levő ház (allogium), veteményeskert (ortus olerum) és egyéb jövedelmek - amelyek a város szokása szerint a mansio-k után járnak valamint a Buerfel nevű szőlő felosztását követelték, András úgy válaszolt, hogy azok apja speciális adományai, és erről oklevelekkel rendelkezik, mire Abram és János úgy feleltek, hogy ha erről oklevelei vannak, akkor ők ezt a helyzetet elfogadják. Leukus Paka birtokán, amelyet neki testvérei zálogosítottak el, hasonló ok miatt nem történt köztük felosztás. Az 50 vemhes (foetum producentes) kancáról, amelyek közül elmondásuk szerint csak 6 Abram-é és Jánosé, továbbá a vásárolt és elzálogosított szőlőkről Abram és János csak a király jelenléte e. kívántak nyilatkozni. Az országbíró ezek elolvasása után Abram fiait: Leukus és Jánost, valamint András procurator-át, Nagy Istvánt 3-szor is megkérdezte hogy a felek a pozsonyi kápt. oklevelében szereplő felosztást elfogadják-e, v. nem, mire a felek igenlően válaszoltak. Az egymással szemben elkövetett jogsértések alól egymást kölcsönösen fölmentik egymást. János a maga és Abram nevében a pozsonyi révet (portus seu vadum), az említett házat földekkel, veteményeskerttel és egyéb jövedelmekkel, valamint a Buerfel nevü szőlővel Andrásnak adja, Paka birtokot, az említett kancákat, vásárolt és zálog címén birtokolt szőlőket összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal Leukus-nak juttatja örök birtoklásra. Ennek megerősítésére az országbíró autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. Bude, 16. die quind. fe. B. Martini conf., a. d. 1347. E.:Má.: 1. Dl. 86 780. (Esterházy cs. tatai lt. Sempte 9. 31.) (18. sz.-i egyszerű Má.-ban). 2. ugyanezen jelzet alatt (18. sz.-i egyszerű Má.-ban). (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) K.:-