Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

oklevelét (1. 864. szám), amely Nagy (Magnus) Beke-nek, az udvarnokok c.-ének szólt. E szerint mivel a fent nevezettek között Teteusgamas birtok ügyében a király színe e. per folyt, amely során a felperesek birtokot - amelyet a fent említett András rokonaival együtt lerombolt - magukénak mondták, míg az alperesek a birtokot saját örökölt birtokuknak mondták, ahonnan őket hatalmaskodva űzték el, a király elrendelte, hogy a felek okleveleikkel együtt szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) jelenjenek meg ő és az anyakirályné színe e. igazságtételre, ahol a főpapok és bárók közreműködésével fog döntést hozni. Addig Beke tartozik a birtokon belüli felet birtokában megtartani. Amelyik fél az említett időpontban nem jelenik meg, jogát veszítse. A határnapon Péter özvegye bemutatta [IV.] László király (H) 1278. évi (a. d. 1278.) privilegiális oklevelét. E szerint a király Koazna-i János c. kérésére a korábban királyi ácsok által lakott, János által üresnek mondott Gamas földet adományozza részben hűséges szolgálataiért, részben azért az 50 M. értékű zugh színű lóért, amelyet a király Jánostól kapott. A király felszólította a [székes-]fehérvári egyház kápt.-ját, hogy Kopul-i Muthmerius királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, aki derítse ki, hogy az említett föld királyi adományozás alá tartozik-e, majd a kápt. oklevelében minderről tegyen írásos jelentést. A kápt. a királyi ember társaságában kiküldte tanúságtevőjét, akik visszatérve elmondták, hogy Gamas földet üresnek és más szomszédos földekkel keverten (mixtim) találták, szemmel felmérve összes haszonvételeivel és tartozékaival 5 ekealjnyira becsülték, találtak 16 kaszálót, 18 szőlőt, 2 erdőt, az egyik 5 holdnyi, a másik 10 holdra rúg. A megjelent szomszédok részéről ellentmondó nem volt. A királyi ember a földet Jánosnak iktatta. [IV.] László király az adományt megerősítette. Ezt követően Péter özvegye és fia bemutatta Pál néhai Machow-i bán, tárnokmr., Erzsébet királyné (H) udvarbírójának 1335. évi (a. d. 1335.) oklevelét. Majd bemutatta Pál c. országbíró 1337. máj. 16-i (16. die oct. fe. B. Georgii mart., a. d. 1337.) privilegiális oklevelét. E szerint amikor Péter, királyi udvari tárnok (aule regie tavarnicus) a hercegi népek számbavétele céljából [1337.] márc. 24-én (f. II. prox. p. domin. Oculi tunc preteritam) Tamás mr., a somogyi monostor kórusának lector-a társaságában kiszállt a Somogy m.-i Teteusgamas birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben a földet mint hercegi birtokot visszavéve Lajos hercegnek, [I.] Károly király fiának akarta iktatni, Koaznya-i Iwanka fia János fiai: Péter és András az iktatásnak ellene mondtak. Erre a királyi ember nevezetteket máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.) a király jelenléte elé idézte Lajos herceg ellenében. A határnapon a nevezettek megjelentek az országbíró színe e., Lajos herceg nevében pedig Taas-i Lőrinc jött el megfelelő megbízólevéllel, akik előadták, hogy mivel a birtok [IV.] László király (H) oklevele révén Iwanka fia János fiait illeti, ezért Taas-i Péter fia Lőrinc Lajos herceg nevében a birtokot összes haszonvételeivel és tartozékaival nekik iktatja örök birtoklásra. Erre az országbíró megkérdezte az alpereseket, hogy a birtokot milyen jogcímen követelik maguknak, mire ők úgy