Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.)

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről János testvér, a menedékkői (Lapis Refugii) kartauzi monostor perjele a maga és a konv., valamint a szepesi kápt. megbízólevelével a néhai Kokos mr. özvegye, Alaith nevében, másik részről Marcholpus fiai: Tamás és Miklós a maguk és az említett kápt. megbízólevelével leánytestvérük, Hila nevében, továbbá Pohár (dict.) Miklós fiaival: Jánossal, Mihállyal és Bálinttal, a felek előadják, hogy azon Kolcvan-i birtokrész ügyében, amelyet az alperesek bírói úton követeltek az említett testvérektől, fogott bírák közreműködésével megegyezésre jutottak. E szerint a perjel a maga, a konv. és az említett özvegy nevében visszaadta a vitatott földrészt az alpereseknek örök birtoklásra összes haszonvételeivel és tartozékaival, a felek által kért hj.-t követően, a szepesi kápt. jogának sérelme nélkül. Hj. a felek és kápt. emberének elmondása szerint: forrás, Poljan falu, Kőhegy nevű hegy, ennek csúcsa, út, említett út, másik út, Chernul patak, Kolcvan. Az ökrök legelőjét a felek közösen használják, kivéve a birtok szederbokrait, ill. gyepüs területeit, amelyeket az alperesek maguknak tartottak fenn. A felek egymással szemben kiadott összes oklevelei, kivéve Marcholphus fiai és Pohár Miklós privilégiumai, hatályukat veszítik. Mindehhez a kápt. színe e. megjelent András Kolcvan-i falunagy, valamint Stanya, Mykle, Horoszgh és másik András odavalósi jobbágyok hozzájárultak. Ennek megerősítésére a kápt. függőpecsétjével ellátott oklevelet ad ki. D. in f. IV. prox. p. domin. Remin., a. d. 1347. E.:Má.: Dl. 70 454. (Berzeviczi cs. kakaslomnici lt. 5.) (Újkori egyszerű Má.) K.:160. 1347. márc. 1. Buda [I.] Lajos király (H) színe e. megjelenve Tamás egykori erdélyi vajda és Zonuk-i c., most Crasow-i és Kewe-i c. a maga és fia, Konya mr. Sarus-i, Scepus-i és Neugrad-i c. nevében elmondja, hogy Lanchretus fia Beke fia Anthimus ~ Anthymus mr. udvari lovag (aule nostre miles), Tamás rokonának, Jusztina nemes hölgynek a férje iránti szeretete, valamint annak hűsége miatt Anthimus mr.-nek adományozza a Somogy m.-i Terebesd (Therebesd) és Topson (Thopson) birtokokat - amelyeket Tamás egykor [I.] Károly királytól (H) kapott adományul - összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal, örök birtoklásra. Mivel az említett birtokokra vonatkozó adománylevelekben más birtokok is szerepelnek, így azokat nem adhatja át Anthymus-nak, ezért iránta mindenkivel - kiváltképpen fiával, Konya mr.-rel - szemben szavatosságot vállal. A király a jelen oklevél visszahozatala esetén privilégium kiadását ígéri. D. Bude, f. V. prox. an. domin. Oculi, a. d. 1347.