Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

mit akar Gergely comes, az egyik gubernator-t küldjék el Nona-ba, hogy Gergellyel tárgyaljon, avagy hagyják meg a Nona-i comes-nek, hogy hallgassa meg Gergelyt v. követét, majd jelezze a címzetteknek, mit tudott meg, akik pedig mindenről tegyenek a tanácsnak jelentést.

K.: Ljubic II. 317-318. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 29.)

103.1346. febr. 12. Buda

Miklós nádor (H), a kunok bírája kinyilvánítja, hogy korábbi döntéshozó oklevelének megfelelően 1344. nov. 15-én (quind. 00. SS., a. d. 1344.) Sámuel fia: Dávid az egri káptalan és a nádor oklevele bemutatásával igazolta, hogy a Gyungius, Benee, Halaz, Sadan, Jeneu és Aruk birtokokon levő részeit a nádori ember a káptalan tanúsága és a szomszédok jelenlétében visszavette (recaptivare), de e birtokrészek iktatásakor Tamás egykori erdélyi vajda ellentmondott. Dávid ennek okát tudakolta a nádor bírósága előtt, mire Dobak fia: Miklós (Tamás vajda nevében ügyvédvalló levéllel) azt mondta, hogy e birtokok oklevelekkel Tamáshoz tartoznak, s ezek bemutatására a nádortól időpontot kért, amit ő [1345.] febr. 16-ra (oct. diei Cynerum) tűzött ki. Ezt királynéi parancsból a király visegrádi lakhelyére való visszatérésének 8. napjára (ad 8. diem adventus domini regis in Wyssegrad in locum sue mansionis) halasztotta a nádor, mikor színe előtt Dávid kérésére Tamás vajda bemutatta [I.] Károly király (H) középső kettőspecsétjével megerősített privilegiális oklevelét, miszerint Chabanka fia János fia: Sámuel és frater-e: Dávid a király és Szent Koronája iránti hűségről letérve Trinchyn-i Mátéhoz, a király átkos emlékű hűtlenéhez csatlakoztak azon harcban, amit Máté az ország más árulóival együtt, felemelve saját zászlaját, a Ruzgun-i mezőn viselt a király ellen, fegyvert fordítottak és harcoltak a királyi felség mint természetes uruk ellenében, és utóbb is megmaradva hűtlenségükben a királyi felség gyalázására a rosszat rosszabbal tetézni nem átallották, gyakori és számtalan pusztítást, gyújtogatást, rablást hajtottak végre, egyházakat törtek fel, embereket öltek, özvegyeket és szüzeket meztelenítettek le, ezért a királyi felség büntető ítéletével (aminek sajátja a gonosztevők kevélységét megfelelő szigorúsággal megzabolázni), a főpapok, bárók és az ország nemesei tanácsával Sámuelt és Dávidot mint hűtleneket minden birtokuktól megfosztotta, okleveleiket érvénytelenítette, s állhatatos hűségéért és szolgálataiért Tamás akkori vajdának, Zovvnuk-i comes-nek és örököseinek adományozta e birtokokat. Az ügy végleges tárgyalása ezután királyi parancsból a Horváto. elleni királyi had jan. 20-ra kihirdetett oszlásának 15. napjára, febr. 3-ra (quind. residencie regalis exercitus versus Croaciam moti et ad quind. Epiph. d. proclamate) lett halasztva, mikor is Tamás vajda a nádor bírósága elé helyezte a mondott privilégiumot és a nádor perfolyamot

69