Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

77. 1346. febr. 4.

1345. [!], die IV. Febr. Az Austria hercegéhez küldendő két velencei követ (akik kapjanak 2 hónapra fejenként 200 fontot, további ötvenet egy hónapra a kíséretükre és kiadásaikra, s vigyenek egy tolmácsot is) megbízatása: Andreas Dandulo dózse meghagyja, hogy a követek menjenek [II.] Albert osztrák herceghez, és miután tiszteletteljes szavakkal köszöntötték, adják elő, hogy a herceg követét Velence tisztelettel fogadta, figyelmesen meghallgatta, és mivel a herceg lenne közvetítő a magyar (H) király és Velence között, ezért elküldte követeit a herceghez, hogy megköszönje annak jóakaratát, amit Velence felé táplál. Mondják el a hercegnek is azt, amit a követével már tudattak, miszerint Velencének a maga részéről nincs a magyar király felé semmilyen ellenszenve v. nézeteltérése, a király iránt speciális szeretetet és tiszteletet táplál, s ezt tette ezt elődei felé is, főleg az apja és anyja, a királyné felé. Velence ebben szeretne továbbra is lenni a királlyal, de mivel a herceg követe azt mondta, hogy a herceg tudomása szerint a királynak ellenérzése van Velence felé, s emiatt akar a herceg közbelépni, a követek fejezzék ki Velence elégedettségét, hogy a herceg a szeretet és jó állapot megőrzésén fog dolgozni. Ha úgy adódik, hogy a herceg érinti bármiben is érinti Zára ügyét, feleljék, hogy közismert, miszerint már több mint 300 éve Velence bírja Zára és területe uralmát, annak békés birtokában volt, irányítva és védve a várost, területét és lakóit, nagyobb kedvezéssel, mint Velence más alattvalóit, de a záraiak ezen békés és gyarapodó helyzetükben megnövekedve és sokasodva dölyfösek lettek és fellázadtak Velence ellen. Ha netán azt mondaná a herceg, hogy Velence a seregét Zára ostromától vonja vissza, feleljék, mint fentebb, hogy mivel Zára város és területe Velencéé régóta, Velence a seregét saját területén tartja, tehát nem lehet mondani, hogy jogtalanságot követ el, sőt, a jog azt követeli, hogy Velence kapja vissza birtokát, amit a záraiak hűségesküjük ellenére vakmerőén és méltánytalanul akadályoznak. A követek tegyenek jelentést és várják meg a tanács újabb utasításait.

K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 138-140; Ljubic II. 313-314. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 26.)

78. 1346. febr. 5. Visegrád

[I.] Lajos király (H) előtt megjelent egyrészről Grisogonus testvér, a Zebegen-i Szt. Mihály arkangyal-monostor apátja, másrészről Tuteus királyi ajtónálló- mester, és az apát megvallotta, hogy mivel bizonyos fontos teendők érdekében monostora szegénysége miatt Tuteus mestertől kért 5 budai márkát bécsi [dénárokban], ennek fejében a monostor Baranya megyei Keregeghaz nevű birtokát, ami Tuteus mester Laymar és Maysa nevű birtokai között fekszik,

57