Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

isten és az igazság szerint kell. A püspök kérésükre jóváhagyta, hogy az ostyának tett felajánlásokat (pecunia offertorum ad eandem hostiam oblatam) Rykolph az ott építendő kolostorra, valamint a mondott plébánia szükségleteire és legfőképp ezen egyház részére történő birtokok vásárlására fordítsa majd teljesen, a fia: János mester iurisperitus tanácsával. Minderről kérésükre pecsétjével megerősített oklevelet bocsát ki. D. in Cassa, in fe. Katherine, a. d. 1346.

E.: Dl. 68 862. (Berzeviczy cs. berzevicei It. 112.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Függöpecsét hártyaszalagja.

R.: Bónis, SZR. 1037. szám.

839. [1346.] nov. 25. Avignon

[VI. Kelemen pápa] Bertrand Szt. Márk titulusű kardinális papnak, pápai legátusnak: mind Magyaro.-ról (V), mind Aquilegia-ból és más helyekről hason- lóakat hallott, amit 11.] Lajos királyról (V) a kardinális is írt levelében, és megtudta egy Magyaro.-i főesperestől [Boniohannes de Campello], a király nunciusától is, aki nemrég más ügyekben a pápa elé járult, hogy a király elhatározta: megtámadja és elfoglalja a Nápolyi Királyságot. A pápa megmutatta a főesperesnek azokat a leveleket, amikkel a legátust megbízta, hogy Johanna királynő (Si) és királyi háza más tagjai ellen vizsgálatot tartson András király (Si) halála ügyében; valamint az András és Johanna fia: Károly felügyelete ügyében lldebrand padovai püspöknek (akit emiatt a Nápolyi Királyságba küldött) írt leveleit és a püspök válaszait is. A főesperes nem a király v. anyja: Erzsébet királyné (V) nevében, hanem a saját véleményeként azt mondta a pápának, hogy ha a mondott vizsgálatot a legátus szigorúan lefolytatja, a gyermeket pedig (akiről Lajos és Erzsébet azt vélik, András király törvényes fia, habár Lajos néha az ellenkezőjét mondja, és mások is hamisan ezt állítják) átvinnék Aix-en-Provence városba (civitas Aquensis in Provincia), hogy a pápa a gyermek állapotáról folyamatosan megbizonyosodhasson, ott biztos és kellő felügyelettel és törődéssel nevelnék, a Provence-i comitatus-t a gyermeknek adnák, Johanna pedig addig özvegy maradna, míg a vizsgálat és az igazságszolgáltatás be nem fejeződik, Lajos visszafogná haragját, másképp azonban nem hiszi a főesperes, hogy Lajos elállna a királyság megtámadásától és elfoglalásától. Ezért a legátus Johannával tárgyaljon minderről, rendelje el, amit szükségesnek lát, a pápának pedig tegyen jelentést, mivel a pápa írni akar Lajosnak és Erzsébetnek, hogy álljanak el a támadástól, Károly német királynak pedig (akit a pápához és a római egyházhoz hüségeskü köt) arról, hogy gener-ét: Lajost erre vegye rá, a főesperessel pedig egy nunciust akar küldeni az ügyben, aki által mindenről értesülni tud. Ha Bertrand biztosan úgy érzi, hogy Lajos a királyságba megy (ahogy hírlik, és ahogy a legátus is véli), írjon leveleket a római nemeseknek, Lombardia és Toscana (Tuscia) mágnásainak és

462