Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

tanúságai többször is bejárva nem tudták megtalálni, hanem mindig azt állították, hogy ezek megsemmisültek, a vitás földrészeket pedig 24 márkára becsülték az ország szokása szerint, ezért a nádor meghagyta a bárókkal és az ország nemesei tanácsával, hogy László v. más domonkos rendi testvér e vitás földeken és határjeleknél huszonnegyed-magával, nemesekkel tegyen le esküt [[a privilégiumban szereplő, de már megsemmisült határjelek megerősítésére]], de mivel László azt mondta, hogy a domonkos testvérek regulája nem engedi, [[sőt inkább tiltja]], hogy ő v. más rendtársa földre v. birtokra esküt tegyen, v. azt meghallgassa, [[ezért ő az esküt a rendje regulája sérelmére elfogadni nem meri, hanem a káptalannak engedi át, ahogy a jog rendje követeli]], ezért a nádor elrendelte, hogy [1347.] ápr. 13-án (f. VI. p. oct. Passce) Honor-i Honor v. Dada-i Péter litteratus v. Dada-i Lőrinc fia: Miklós v. Beren-i Pousa fia: László (az apácák részére), ill. Marouth fia: Mátyás v. Boly-i Beke fia: István v. Károly fia: Péter v. Bogdan-i Miklós (a káptalan részére) nádori emberek valamelyike a fehérvári káptalan tanúságai (akik kiküldését a nádor jelen oklevelével kéri a káptalantól), valamint a felek v. képviselőik jelenlétében menjenek a vitás földrészre, és a fehérvári és bácsi káptalan, továbbá a váradi konvent okleveleiben (amiket a pécsi káptalan képviselője ott eredetiben mutasson be) szereplő határjelekhez, azokat ezen okleveleknek megfelelően járják be, majd az egyik határjelnél az ország régtől kipróbált szokása szerint a pécsi káptalan 2 kanonoka v. nagyobb kanononoki méltósággal (dignitas) rendelkező személye egy közelebbi szomszéddal és egyéb megyei nemesekkel, vele együtt huszonnégyen, miként szokás (moris est) esküt tenni földre, tegyen le esküt, hogy a káptalani és kon- venti oklevelekben szereplő, a nádori emberek által azok alapján bejárt határjelek a káptalan mondott birtokainak valós határjelei, amik ezeket az apácák birtokaitól különítik el régóta; ha a 2 kanonok e határjelekről esküt tenni nem akar, akkor ezeket a káptalan képviselője és a 2 kanonok mutatása szerint járják be, ideiglenes jelekkel jelöljék ki, és a 2 kanonok huszonnegyed-magával (egy közelebbi szomszéddal és más megyei nemesekkel) az ország szokása szerint ezután tegyen le esküt arról, hogy a mondott jelekkel megjelölt helyek a káptalan birtokai valós határai, amik ezeket az apácák birtokaitól különítik el régtől fogva; ha a felek időközben megegyeznek, a per minőségének megfelelően a békebírsággal a nádort engeszteljék ki. A fehérvári káptalan jelentését a felek máj. 1-jére vigyék el a nádornak. D. Bude, 10. die termini prenotati, a. d. 1346.

E.: Dl. 3863. (Acta eccl. ordinum et monialium. VetBuda 4.11.) Papír. Hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint kerek zárópecsét körvonala. Tá.: Zsámboki (Gilétfi) Miklós nádor, 1347. máj. 20. Dl. 3861. (Uo. Vet.Buda 4. 17.) Eltérő névalakjai: Pechuarad, Villermus ~ Willermus Drugeth, Powsa, Berenus [!], Kuhyrech ~ Keherych ~ Kyhyrech, Kosuk, Harazt erdő, Malaka, Gyog, Mislen, Onor-i Honor, Morouth.

Má. 1-2.: Tá.-val azonos jelzet alatt, az alapján. Újkoriak.

444