Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
levő részét, amik Thewtes mestertől cserébe jutottak hozzájuk, valamint Régyszentmárton (S. Martinus de Reeg) és Kechkes nevű Budrug megyei lakatlan birtokaikat minden tartozékkal jelen oklevél kiadásától annak 10. évfordulójáig 40 budai márkáért Thewtos mesternek bérbe adták (locare), azzal, hogy Thewtes e birtokokat, mind a lakottakat, mind a lakatlanokat (még inkább) népesítse be. A 10. évfordulón Thewtos v. örökösei e birtokokat az akkor ott lakók zaklatása nélkül a káptalannak adja vissza ellentmondás nélkül. D. f. V. an. oct. Mychaelis, a. d. 1346. E.: Dl. 76 812. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 271.) Hátlapján későbbi kéztől: arendario certarum possessionum capituli de Hayzenthlewrincz Tytews facto, valamint mandorla alakú zárópecsét töredékei. K.: Z. II. 213-214. R.: Z. VII/1. 111. 712.1346. okt. 5. 1346., die V. Oct. A velencei tanács határozatai. Mivel már több napja elküldték 2 levelet, egyet Németo.-n (Alemania), a másikat Segnia-n át a vajdának, menlevelet (litteras securitatis) kérve a magyar királyhoz induló velencei követek részére, ám a válasz késik, ezért küldjenek levelet a királynak és a vajdának ugyanezen utakon át, értesítve őket, hogy kijelölték követeiket, akiknek menlevelet kérnek, hogy biztonságban tudjanak a királyhoz menni. A Segnia-ba küldendő levélben írják meg, hogy ha megérkezett a menlevél, ne küldjék tovább a tanács levelét, hanem küldjék azt vissza a menlevéllel együtt Velencébe mihamarabb, ha eddig nem tették volna meg. Ha a menlevél nem érkezett meg, akkor viszont a tanács levelét küldjék tovább nunciusukkal mihamarabb. K.: Wenzel, Dipl. emi. II. 196-197; Ljubic II. 392. (A „Secreta consilii rogatorum” velencei államkönyv alapján. A. 55.) 713. [1346.] okt. 5. Avignon [VI. Kelemen pápa] Johanna királynőnek (Si): bár Johanna a Róbert tarantói princeps-szel kötendő házasságához gyakran kérte már a pápától a beleegyezést és a felmentést, de ő már többször megírta mindkettőjüknek, hogy kérésüket saját és országuk érdekében halasztotta el, mivel a pápa [I.] Lajos királyhoz (V) (annak érdekében, hogy a Nápolyi Királyságba való jöveteltől visszatartsa) több nunciust és levelet küldött, először egy püspököt, azután Bertrand aquileiai pátriárkát, majd egy Magyaro.-i prépostot (akiben a király szerfelett megbízik, és akit a király tetszésére a pápa az akkor üresedésben levő veszprémi egyház püspökévé tett), végül ismét a pátriárkát. Ezen nunciusok 398