Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

taszítja el magától; a rokon uralkodók és az országlakosok részéről Erzsébet és fiai mindenfelől szemrehányásoknak vannak kitéve, mert nekik róják fel, hogy András halála a pápa hanyagsága miatt eddig nincs megbosszulva; XXII. János pápa rendelkezése szerint Róbert király (Si) mindkét unokája Erzsébet fiaival kellett volna összeházasodjon, s ezen rendelkezés volt András halála oka; a nuncius kérésére megírta Lajosnak, hogy ne menjen seregével Apulia-ba; kérte a pápától, hogy a férjgyilkos Johannát ne engedje senkivel összeházasodni, mert ha ez megtörténne, András halála megújulna Erzsébet és fiai szemében, és az egész kereszténységben botrányt okozna. A pápa minderre az alábbiakat feleli: megérti, hogy Erzsébet keserű és felkavarodott lélekkel írt, és ismét kifejezi részvétét neki és fiainak; szándéka, hogy méltóság, nem és státusz figyelembe vétele nélkül igazságot tegyen az ügyben, ezért azt Bertrand de Baucio montescagliosói (Mons Caveosus) comes-re bízta, akiben, mint véli. Erzsébet és háza is megbízik, hogy nem hanyagolja el az igazságszolgáltatást; mivel Erzsébet korábban azt írta, hogy a büntetés nem előzheti meg a megismerést, ne legyen hát a királyné megbotránkozva, hogy Johannát, amíg jog szerint bűnösnek nem találják, királynőnek nevezik, sőt, ha az ország kormányzásából elmozdítanák ítélet nélkül, s azt átadnák másnak, Johannát érné jogtalanság; az a mód, ahogy Johanna állítólag András halála idején és után viselkedett, kétségkívül nem ajánlatos, de a római egyház nem ítélheti el őt feltételezések alapján; Erzsébet más leveleivel, valamint a saját és fiai nunciusai által kérte a pápától, hogy a csecsemőt neki adja át nevelésre és felügyeletre, a Nápolyi Királyság kormányzását pedig a fiainak a gyermek részére, ha pedig elhunyna, a római egyház iránti engedelmességnek megfelelően, ahogy azon királyságot elődeik is tartották, azt csak a fiainak adja át, emiatt a pápa a gyermek őrzése ügyében Ildebrand padovai püspököt küldte a Nápolyi Királyságba, hogy a fiút vagy Erzsébet gondjára és őrzésére bízzák, vagy másként rendelkezzenek róla; noha a Nápolyi Királyság számos előkelője sürgeti a pápát a Johanna házasságához adandó beleegyezés és felmentés ügyében, ő sem eddig, sem ezután nem akar tenni olyat, ami nincs az emberek tetszésére; reméli, hogy Magyaro. királyi háza és Erzsébet megmarad a római egyház iránti odaadásban és tiszteletben, s ezért és a királyi jó híre miatt Bajor Lajossal v. az egyház más ellenségével nem lép atyafiságra; köszöni, hogy Lajosnak megírta, ne menjen Apulia ellen; Róbert király unokáinak Erzsébet fiaival való házasságát a pápa sosem akadályozta, ő csak általános felmentést adott Károly durazzói hercegnek, hogy összeházasodhat bármely nemes hölgygyei, aki az első- és másodfokot leszámítva rokonságban van vele, de a pápa azt nem tudta, hogy Károly e felmentéssel Róbert király elsőszülöttje: néhai Károly, Calabria hercege másodszülött leányával, vagyis Róbert unokájával: Máriával házasodik össze; bár a Nápolyi Királyság a pápa és a római egyház közvetlen tulajdona, de Andrást nem a pápa védelme alatt ölték meg, sőt, miként a pápa máskor is megírta, az élete megőrzésére és méltósága gyarapítására

322