Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

nemesek (a tempore cuius non exstaret memoria ab avo, protavo et attavo semper veros nobiles fuisse), és az említett birtokokon levő birtokrészeiket a valódi nemesek szokása és kiváltsága (ad modum et libertatem) szerint birtokolják (/. Anjou-oklt. XXIII. 757. és 758. szám)', a harmadik szerint Károly király 1338-ban átírta a fehérvári káptalan tudomány vételről és birtokbejárásról szóló jelentését, miszerint szentbenedekkáli Gerolth fiai: Phyntha, Miklós és Ferench, János fia: Tamás, valamint Chuda fiai: Hench és János elmondták a királynak, hogy az ezen faluban levő birtokrészükön szükség van határjelek emelésére, így azt Bede frater-e: Miklós, a királyi aula ifja a fehérvári káptalan tanúsága és a szomszédok jelenlétében bejárta, s mivel úgy találta, hogy e birtokrész nevezetteké emberemlékezet óta, nekik iktatta, nem lévén ellentmondó (/. Anjou-oklt. XXII. 611. szám). Mivel a felsorolt emberek magukat Szt. István király ideje óta valódi nemeseknek állították, de a tudományvételek a király képviselője távollétében történtek, és a fehérvári káptalan tudományvételt és birtokbejárást tartalmazó válaszleveleit Károly király nem erősítette meg, csak átírta és oklevelébe illesztette, ezért Pál comes ezen emberek nemességéről és állapotáról, birtokaik minőségéről, mennyiségéről és hasznosságáról tájékozódni óhajtván elrendelte, hogy Kulus frater-e: Lachk mester, a királyi aula lovagja a fehérvári káptalan tanúsága jelenétében (akinek kiküldését az országbíró jelen oklevelével kéri) máj. l-jén (oct. Georgii) menjen ezen királyi és királynéi condicionarius néven visszaigényelt emberek birtokaira és birtokrészeire a szomszédok és megyebeli nemesek összehívásával, a király és Szent Koronája iránti hűségűkre tudja meg tőlük az igazságot, és hogy ezen emberek Szt. István király ideje óta az ország valódi nemesei-e és birtokaikat a valódi nemesek kiváltsága szerint szabadon és békésen birtokolták-e, avagy királyi v. királynéi condicionarius-ok és boradók-e, és általában milyen helyzetűek és szabadságúak, milyen és mennyi birtokuk van, ezek hol és milyen határok alatt fekszenek, majd, mivel úgy hírlik, ezen emberek földjeiket v. birtokaikat a Kaal völgyben fűosztással (herbali divisione) bírják, ezért ezeket királyi mértékkel megmérve (ha lehet mérni), v. szemmel megtekintve ideiglenes jeleket (signis pro metis) elhelyezve becsüljék fel, majd a fehérvári káptalan jún. 11-re (oct. Penth.) az országbírónak tegyen jelentést. D. in Wyssegrad, 10. die oct. diei Cynerum, a. d. 1346. Ha a fehérvári káptalan mondott válaszleveleinek bemutatása szükséges lenne, akkor ezeket az országbíró pecsétfője alatt a szükséges helyeken a királyi ember a káptalan tanúsága jelenlétében mutassa be. D. die et anno ut supra.

E.: Dl. 3829. (Acta eccl. 19. 12.) Papír. Hátlapján középkori és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint doborpajzs alakú zárópecsét töredékei.

K.: Zala 1.429-432.

R.: Veszpr. reg. 394. szám.

Ford.: Lederer I. 342-344.

130