Anjou-kori Oklevéltár. XXX. 1346. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

és sanyarú helyzetéből felszabadítja, és utána királyi szeretettel bánik vele. D. Bude, die 3. mensis Mart. [1346.]

K.: F. IX/1. 349-350; Smic. XI. 273. (Lucius III. 698. és Katona. Hist. crit.

IX. 452. alapján, 1346. évvel.)

Ford.: Makkai-Mezey 260.

154. 1346. márc. 3. Buda

Pál comes, [I.] Lajos király (H) országbírója tudatja, hogy bár Pál fia: Jánost (Mykch bán fiai: István és Akus mesterek egykori famulus-át) és annak uterinus frater-ét: Miklóst (a bán ezen fiai mostani famulus-át) fő- és birtokvesztésben (sentencia capitalis et amissio omnium possessionum et proprietatum) elmarasztalta, s ezért minden birtokuk és tulajdonuk kétharmada Pál comes bírói kezeihez, egyharmada a peres ellenfelekhez került az ország szokása szerint, de Pál comes az ő proximus-ai: István és Akus kérésére a maga részéről Pál fia: Miklós birtokait, különösen Zenthgewrgh-t minden tartozékkal Miklósnak visszaadja jelen oklevelével, Miklóst a fővesztés alól felmentve, de ez nem érinti a peres ellenfeleknek a birtokokból járó részt. Minderről Miklósnak oklevelet bocsát ki. D. Bude, f. VI. an. Invocavit, a. d. 1346.

E.: DI. 49 253. (Mérey cs. It. 34.) Hátlapján doborpajzs alakú pecsét körvonala. R.: Borsa I., Somogy m. Lt. Évk. 1992. 22.

155. 1346. márc. 3.

1346., die III. Mart. A velencei tanács határozatai. Servia királya követének meghallgatása után de coronacione sua in imperio Constantinopolitano, azt felelik, hogy azon speciális odaadás miatt, amit mindig is tápláltak felé, barátjuk: a király bármely dicsőségének örvendeznek, mivel a király támogatja Velencét és seregét is felajánlotta Velence szolgálatára Zára ellen. A felvetésre, hogy legyen szövetség (unió) Velence és a király között pro acquisicione Imperii Constantinopolis, azt felelik, hogy a Zára elleni háború miatt, valamint a Bizánci Birodalom (Imperium Romanum) és Velence között esküvel megszilárdított béke miatt a szövetségre hajlani nem tudnak. Arra, hogy a király követe bemehessen Zára városába tárgyalni a Velence és a záraiak közti megyegyezésről, azt felelik, hogy köszönik az ajánlatot, de a Vienne-i (Viennensis) dauphin (delphynus), aki minap szent szolgálatba indult a törökök ellen, elküldte Velence tudta nélkül a követeit Zárába a megbékélés szavaival, ám a záraiak rosszindulatukban és aljasságukban megmaradva azt felelték, hogy ezt nem tudják elfogadni a magyar (H) király parancsa nélkül;

113