Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

tilalmazott birtokrészeket pedig ideiglenes jelekkel jelöljék ki, királyi mértékkel mérjék meg, v. fogott bírók szemmel becsüljék fel az ország szokásának megfelelően, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak szintén máj. 1-jére. D. in Wyssegrad, 12. die oct. Epiph., a. d. 1345.

Fk.: Dl. 96 256. (Vay cs. berkeszi lt. 252.) Hátlapi zárópecsét előlapra átütő körvonala.

R.: Piti F., SzSzBSz 2004/1. 11; Vay berkeszi 42. szám.

65.1345. jan. 24. Visegrád

Pál comes, [I.] Lajos király (H) országbírója az egri káptalannak. Színe előtt korábbi oklevelének megfelelően jan. 13-án (oct. Epiph. d.) Huzymezew-i János fia: Miklós a maga, valamint Balázs fia: Miklós, Búd fia: László és Markalph fia: Miklós, Tusa-i nemesek érdekében a Scepes-i káptalan és a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével előadta Zeech-i László fia: Tamás ellenében, hogy Tamás a Bazza birtokhoz tartozó Rodouanzegh nevű földrészét Koch fia: Mok-tól és Búd fia: Ábrahámtól Pál comes előtt a jog rendje szerint visszaszerezte (reoptinuisset), így az országbíró döntése szerint 1344. júl. 15-én (22. die Nat. Johannis Bapt. in anno nunc prox, elapso) a királyi ember az egri káptalan tanúsága jelenlétében e földrészt tartozott bejárni, elkülöníteni, a határjeleit felemelni és Tamásnak iktatni, de amikor a kijelölt napon a királyi ember Radouanzeg földrész határjeleit Miklósék Tusa nevű birtoka felől fel akarta emelni, Tamás e földrész határjeleit elhagyva Tusa birtokra ment át, a királyi embert és a káptalan tanúságát is magával vezetve oda, és a földrésze határjeleit Tusa birtok határain belül emeltette fel, az ő tilalmazásuk ellenére is, s ezzel Tusa birtokból egy igen nagy földrészt elfoglalva azt Radauanzeg földrészhez és Bazza birtokhoz csatolta. Ennek bizonyságául Miklós bemutatta az országbíró és a káptalan tilalmazó okleveleit, mire Ewr-i János (Zech-i Tamás nevében a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével) azt felelte, hogy Tamás e határjeleket nem Tusa birtok határain belül, hanem Tusa birtok és a Bozza birtokhoz tartozó Radauanzeg nevű földrész között emeltette a kellő és szükséges helyeken, és ezen határjeleket Pál comes 1344. évi (anno nunc prox, elapso), e földrész visszaszerzéséről kiadott nyüt oklevele tartalmazza, amit be is mutatott, s eszerint a Tusa birtokot és a mondott birtokrészt elkülönítő határok ezek: Lyka folyónál 2 régi és 1 új (a királyi ember és az egri káptalan tanúsága által emelt) föld-határjel; rét; tölgyfa alatt régi határjel, ami mellett új határjelet emeltek; bozótos (rubetum) végénél wlgo Zyl fa alatt egy új és egy régi határjel; a Tusa faluból Bazza faluba tartó közút (strata) mellett egy régi és egy új határjel; egy folyó mellett 2 régi és 1 új határjel; Budrugh folyó erdeje, ahol a Meleer pataknál kereszttel jelölt tölgyfa van, mivel azokon a részeken a mocsaras helyek miatt a föld-határjelek nem maradnak meg; kereszttel jelölt egurfa fa mint határjel; ezen erdőben ue. Meleer folyó; Budrugh folyónál kereszttel jelölt Egurfa fa mint határjel. Mivel a felek ellentétes állításai miatt Tusa

82