Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

jogának és bármely pénzbeli census-ának (amiket a prépost és a káptalan most v. a jövőben birtokolnak Pozsony városon belül és kívül) vakmerő elfoglalóit és a fizetésben hanyagokat a város joga szerint minden évben bírói úton (iuridice) megbüntetik. Ha a Szt. Üdvözítő-egyház építésének polgárok által megígért támogatása és a polgárok kérése miatt a prépost és a káptalan az elmúlt 3 szüret földbér-jogait a polgároknak elengedik, de azok a 4., legutóbbi szüret földbér-jogait a prépostnak és a káptalannak járó testamentarius- jogokkal és pénzbeli census-okkal jogtalanul visszatartják és nem róják le, mostantól mindent teljesen ki kell fizetniük a prépostnak és a káptalannak. D. in die Elyzabeth, a. d. 1345.

E.: AM. Bratislavy. Pozsony város tanácsa 85. (Df. 238 711.) Díszes kezdő N iniciáléval. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Függőpecsét és hártyaszalagja.

Má.: Ue. jelzet alatt. Újkori.

R.: Ortvay, Pozsony III. 211; Inventár 20.

831.1345. nov. 19.

Jakab bíró, a pozsonyi esküdtek, polgárok és hospesek kinyilvánítják, hogy egyrészt köztük, másrészt Márton mester Demes-i prépost, a pozsonyi prépost lelkiekben és világiakban általános vikáriusa és a pozsonyi Szt. Üdvözítőkáptalan között hosszú per jött létre ezen pozsonyi egyház jogai v. bevételei ügyében, amik az egyház Pozsony város területén belül levő szőlőiből (amiket egyes pozsonyi polgárok a mostani préposttól, a káptalantól és a korábbi kanonokoktól bérbe vettek) a prépostot és a káptalant minden évben szüretkor borban illetik. A prépost és káptalan azt panaszolta el a királynak, a királynénak, az ország báróinak és főpapjainak, hogy földbér-jogaikat a polgárok 3 évig elfoglalták, a polgárok pedig azt, hogy a prépost és a káptalan emiatt interdictum alá vetették és kiközösítették őket. Végül a polgárok Márton vikáriussal és a káptalannal úgy egyeztek meg, hogy ha a polgárok a préposttal és a káptalannal el tudják érni az esztergomi érseknél (őt Tamás és Boleszló néhai esztergomi érsekek okleveleivel tájékoztatva), hogy az efféle szőlők boraiból tized ne szedessék, miként ezt ezen korábbi érsekek megengedték, akkor a mondott földbér-jogokat e szőlők után a polgárok a prépostnak és a káptalannak minden évben megfizetik. Ha az érseknél ezen kegyet, vagyis e szőlők tizedei elengedését nem tudják elérni, akkor a káptalan két kanonoka és két polgár megtekinti a szőlők értékét és minőségét, s döntésük alapján a mondott szőlők földbére (servicia terragialia) csökkenjen, annak érdekében, hogy a művelők mind e szőlők tizedét, mind a földbért könnyebben le tudják róni. A pozsonyi bíró, az esküdtek és a polgárok megígérik, hogy a prépost és a káptalan földbér-jogának (ius terragialis), testamentarius jogának és bármely

457