Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

király privilégiumát ott a káptalan képviselője eredetiben bemutatta, az abban foglalt régi határok szerint e földet járják be (ha a határjeleket jól és világosan fel tudják lelni), ahol szükséges, új határjeleket emelve a régiek mellé, és iktassák a káptalannak (azon jogon, hogy a királyi privilégium alapján hozzájuk tartozik), ha Gerus v. mások nem mondanak ellent, az esetleges ellentmondókat idézzék meg jún. 25-re (ad 22. diem Penth.) a királyi jelenlét elé, majd az egri káptalan jelentését a felek Pál comes-nek vigyék vissza ugyanakkora. A kitűzött napon Gerus és Demeter mester (a Scepus-i káptalan kanonoka annak nevében és ügyvédvalló levelével) bemutatták az országbírónak az egri káptalan oklevelét, mely szerint Kázmér fia: János királyi ember az ifjú Miklós mesterrel, az egri káptalan subnotarius-ával és tanúságával ezen földre ment, és miután László király privilégiumát a szepesi káptalan kanonokai: Jakab mester őrkanonok, Tamás mester és Pál mester bemutatták, a szomszédok jelenlétében, de Gerus asszony felperes távollétében e földet a privilégiumban leírt régi határok szerint bejárta, a szükséges helyeken új határjeleket emelve a régiek mellé, és minden haszonvétellel a szepesi káptalannak iktatta mint saját jogát, Pál comes döntésének és oklevelének megfelelően, ott nem lévén ellentmondó; ám amikor a királyi és a káptalani ember ezután az egri káptalan előtt az iktatásról beszámolva elmondták, hogy a privilégiumban szereplő határok teljesen magukba foglalják azon földet, amiről Gerus azt állította, hogy az övé és Kathon-nak nevezik, Gerus ott megjelenve a birtok iktatásától őket utólag tilalmazta, ezért az asszonyt jún. 5-re megidézték a királyi jelenlét elé. Emiatt Pál comes másodjára is írt az egri káptalannak, amire az írásban jelentést tett (1. 536. szám). Majd Demeter mester, a Scepus-i káptalan képviselője bemutatta Pál comes-nek az egri káptalan másik oklevelét (1. 537. szám). Mivel tehát az első és a második határjáráskor is nyilvánvalóan kiderült, hogy az a föld, amiről Gerus azt állította, hogy Kathon-nak nevezik s az ő és elődei örökjoga, a László király privilégiumában levő határokon belül fekszik, az asszonyhoz és elődeihez semmilyen tulajdonjogon nem tartozik, hanem csak a Scepus-i káptalanhoz, mind a mondott privilégium erejével, mind Gerus önkéntes lemondása révén, amit először a föld helyszínén, majd utóbb az egri káptalan teljes közössége előtt tett személyesen, Pál comes a László király privilégiumában szereplő határok alatt iktatott földet a Scepus-i káptalannak ítéli, Gerus-ra örök hallgatást kiróva Kathun föld ügyében. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die oct. Nat. virg. glor., a. d. 1345.

E.: SA. Levoca. Szepesi kápt. mit. 7. 4. 10. (Df. 272 443.) Függőpecsét fonata. Hátlapján későbbi középkori kéztől: iudicialis super Kathon.

351