Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
büntetéseket tartalmaznak, miként ez a legátus pecsétjével megerősített oklevelében (1309. nov, 10., I. Anjou-oklt. II. 761. szám) szerepel, ezért a pápa ezen rendelkezések bizonyos cikkelyeit szó szerint írja át, mivel félő, hogy az oklevelet a régisége kikezdi. A pápa ennek megfelelően ezen cikkelyeket érvényesnek elfogadva jelen oklevelében átírja és megerősíti. D. Avinione, IV. Non. Sept., [pápasága] 4. évében. [1345.] K.: Kodeks Wielkop. II. 572-573. 508.1345. szept. 4. Visegrád [I.] Lajos királynak (H) László fia: Miklós mester, királyi al-étekfogó előadva hü szolgálatait, a Symig megyei Zynyer, Edde és Mykofolua birtokokat kérte adományul, azt állítva, hogy azok a királyi adományozási jogkörhöz tartoznak. Az uralkodó ennek megfelelően azon hü szolgálatok viszonzásaként, amiket Miklós először [I.] Károly királynak (H), majd utóbb őneki teljesített a király és az ország feladataiban és hadjárataiban, ezen birtokokat a tartozékaikkal és haszonvételeikkel, régi határaik alatt Miklósnak és általa örököseinek adományozza, azon jogon, hogy a királyi adományozási jogkörhöz tartoznak, más jogának sérelme nélkül. Ha jelen oklevelet visszaviszik, privilegiális formában bocsátja majd ki. D. in Vyssegrad, domin. an. Nat. B. virg., a. d. 1345. E.: EPL. Esztergomi kápt. mit. Radicalia 26. 6. 8. (Df. 236 480.) Hátlapján újkori kéztől tágymegjelölés; a kerek királyi pecsét körvonalában: Nicolai filii Laurencii Tot. Előlapján a szöveg felett: Nicolaus Laurencii Tot. Á.: 1.1. Lajos király, 1364. ápr. 19. Uo. 26. 7. 4. (Df. 236 492.) Eltérő névalakjai: Mykofalua, Wyssegrad. Má.: 1. Uo. 27. 6. 30. (Df. 236 642.) E. alapján, tévesen 1365. évet írva. Újkori. 2. Uo. 27. 6. 30. (Df. 236 642.) Á. alapján, újkori. K.: F. IX/1.274-275; Str. III. 566. R.: Borsa I., Somogy m. Lt. Évk. 1978.66. 509.1345. szept. 5. A szepesi káptalannál János mester, a Scepus-i Szt. Márton-egyház prépostja tudatja, hogy egykor egyrészről a Tharcza-i és Plaucz-i districtus-ok plébánosai (akik a prépostnak és egyházának vannak alávetve), másrészről Csanád akkori egri püspök, majd (miután Csanád az esztergomi egyházba került) Miklós egri püspök között a dzedek és a fennhatósági jog (ius subieccionis) miatt per jött létre. Végül a plébánosok az ellenük levő világi hatalom és erő miatt (propter potenciám laycalem et vim eis illatam) a pert nem tudták tovább folytami és magukat a püspök joghatósága (iurisdiccio) alá vetették. A prépost megfontolta, hogy egyháza jogait meg kell 310
