Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

vétellel leányának: Klárának (Sebus feleségének), gyermekeinek (vagyis Donch nepos-ainak és neptis-einek), s ezek örököseinek hagyja végrendeleti- leg, úgy, hogy amikor Sebus mester e birtokot ki akarja váltani a mondott összegért Klárától v. annak gyermekeitől, ezt Donch fia: István mester jelenlétében megteheti, különben Sebus, annak rokonai és más feleségeitől született örökösei e birtokba nem mehetnek be (intromittere). Ha Donch fiai közül valaki e végrendelettel szembeszegülne, Jézus, a Szülőanyja és Donch átka sújtsa örökre. D. Kamarinii, 4. die an. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1345.

E.: Dl. 3773. (NRA. 357. 37.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét töredéke.

K.: AO. IV. 515. (jún. 20-i dátummal)

Megj: Az oklevél egyes szám első személyben íródott.

401,1345. jún. 21. Zengg

1345., ind. 13., die XXL Jun. Segnia-ban [I.] Lajos király (H), valamint Duym és Bertalan Vegla-i comes-ek és Segnia város örökös potestas-ai nevével kelteztek oklevelet.

K.: Smic. XI. 203-205.

402.1345. jún. 22. Szentimre

Péter erdélyi alvajda a Colosmonstra-i konventnek: ura, István erdélyi vajda és Zonwk-i comes [1344.] okt. 20-án (22. die Michaelis) Thorda-n tartott congregacio-ján Gábor fia: János és István fia: András Dengeleg-i nemesek bemutatták az alvajdának Miklós egykori erdélyi vajda oklevelét, mely szerint egyrészről János és András, másrészről Dewa-i néhai Márton fiai: Simon, Tamás és Demeter között a Dengeleg birtokhoz tartozó földrész ügyében per jött létre, de végül fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy e földrészt Miklós vajda embere és a konvent tanúsága előtt 5 egyenlő részre osztják, ebből 2 rész jut Jánosnak és Andrásnak, 3 pedig Márton fiainak. Bemutatták továbbá a konvent oklevelét is, mely szerint amikor Miklós vajda embere a konvent tanúsága jelenlétében e vitás földet 5 részre akarta osztani, és 2 részt Jánosnak és Andrásnak iktatni, Simon a fiai: Miklós és Márton személyében 2 famulusával együtt őket és saját frater-eit: Tamást és Demetert az iktatástól tilalmazta. Mivel tehát Simon a vállalása ellenére e 2 részt nem iktatta Jánosnak és Andrásnak, hanem azokat saját használatához csatolta hatalmaskodva, s ezt az alvajda kérdésére is megerősítette, ezért István vajda az erdélyi nemesekkel Simont hatalmaskodásban marasztalta el János és András ellenében, meghagyva, hogy e 2 részt az alvajda iktassa Jánosnak és András256