Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
birtokot és Velmer földet a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében régi határjeleik mentén (ha azokat meg tudják találni) járják be, tekintsék meg, hogy Iwahun birtok Scengurg birtok és a Velmyr melletti föld határain belül v. kívül fekszik-e, tudják meg elfogultság nélkül, hogy [lehúzva: Péterhez tartozik-e örökjogú leszármazás címén, miként állította], Péter emberemlékezet óta békésen Ivahun tulajdonában lakik-e (quietam et immobilem fecisset residenciam), v. pedig Ivahun királyi oklevéllel a Reznuk-iaké, s azt jog szerint és jóhiszemüleg birtokolják egy ideje, majd becsüljék fel Ivahun birtokot, ha lehet, királyi mértékkel megmérve, v. szemmel megtekintve, az ország szokása szerint, a konvent pedig máj. 1-jére (oct. Georgii) a királynak tegyen jelentést - és az ország modus-a [lehúzva: szokása] szerint Gúla fia: Márton és Bethe-i Pál fia: János királyi emberekkel kiküldték tanúságul Vlric testvér papot és notariusuk-at: György mestert, akik ápr. 3-án Scengurg birtokra és a Velemer folyó melletti földre mentek a szomszédok, a felek, valamint számos nemes és nem nemes jelenlétében, és István fia: Péter azt állította Ivahun birtok egyik, a Velemer folyó mellett nyugat felől fekvő részéről (ennek határai: ezen folyó Halastó birtok határjelei mellett; ue. folyó Kerecto birtokig; Markfeulde föld határjelei, amit most a mondott Reznuk-i nemesek tartanak; Velemer folyó), hogy az jog szerint hozzá tartozik. Erre Olivér fia: István, Miklós fiai: György és Gergely, Gergely fia: Domokos és Salamon fia: Kelemen azt mondták, hogy e földrész Scengurg birtok határain belül fekszik és őket illeti. Ezután a királyi és konventi emberek a jog rendjét megtartva (nehogy úgy tűnjön, bármely félnek kedveznek) a szomszédokat a helyszínen megkérdezték, akik - Vica fia: Vytemer, ennek frater-e: Benedek, Iscepk fia: Dénes, Máté fia: Mátyás, János fia: Imre, István fia: Bene (Halasto-i [lehúzva: Miklós] nemesek), Kernen fia: Pál, Dénes fia: Gergely, András fia: János, Jakab fiai: Pous és Boda (Kerekto-i nemesek) - és más megkérdezettek megerősítették, hogy (miként nagyapáiktól és apáiktól hallották) e birtokon az öreg (antiqus) Herbord idején egy Moyus nevű személy lakott, aki neki szolgált élete végéig, majd Herbord halála után e birtokot az idősebb (maior) Herbord, utána pedig az ifjabb (iunior) Herbord birtokolta, ezek elhunyta után pedig a birtok rokonaiknak, e Reznuk-i nemeseknek maradt, de azt ők nem tudják, hogy e birtok örökjogon Moius-hoz, v. pedig Herbord-hoz és ezáltal ezen rokonaihoz kell-e tartozzon. Mivel a birtokot királyi mértékkel megmérni nem tudták, szemmel megtekintve 9 márkára becsülték az ország szokása szerint. D. f. VI. p. quind. Passce d., a. eiusdem 1345. E.: Dl. 3762. (NRA. 1017. 13.) Papír. Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint kerek zárópecsét nyoma. Tá.: a 317. számú oklevélben. Eltérő névalakjai: Gyula, Scentgyurg, Welemer, Markfelde, Vitemer, Halastow. 173
