Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
lyi emberek e birtokokat különítsék el egymástól, mindegyik félnek a maga birtokjogát hagyva; az esetleges egyéb ellentmondókat idézzék meg máj. 1- jére (oct. Georgii) a királyi jelenlét elé (ha Tamás alperes mond ellent, őt nem kell megidézni, mert perben lévén ellentmondása okát a mondott napon meg kell adnia); a vitás földrészt ideiglenes jelekkel (signis pro metis positis) kijelölve és királyi mértékkel megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal becsüljék fel az ország szokása szerint, majd Tusa és Raduanzeg szomszédaitól és a fogott bíróktól tudják meg, hogy melyik fél mutatott meg valósabb és biztosabb határokat; a káptalan pedig máj. 1-jére tegyen jelentést a királynak - kiküldték tanúságul Tamás karpapot (a felperesek részére) és János karpapot (Tamás mester részére), akikkel Boxa fia: Mihály és Besenew (diet.) Miklós királyi emberek ápr. 3-án Tusa birtokra és Raduanzeg földrészre mentek a szomszédok és a felek jelenlétében, és először Pál comes, a felek rendes (ordinarius) bírója mondott oklevele szerint és Tamás mutatása alapján Raduanzeg földrészt járták be: Lyka folyó mellett 3 föld-határjel; rét; tölgyfa alatti föld-határjel mellett új határjel; bozótos (rubetum) végénél wlgo zyl fa alatt egy új és egy régi határjel; a Tusa [faluból Bazza faluba tartó] közút (strata) mellett egy új határjel, holott Pál comes oklevele ott egy régi és egy új határjelet [jelzett]; egy folyó mellett 2 régi és 1 új határjel, és ott Pál comes oklevele is 3 határjelet írt; Bodrug folyó erdeje, ahol a Meler pataknál kereszttel újonnan jelölt tölgyfa van; ue. Meler folyó mellett kereszttel újonnan jelölt Egerfa nevű fa mint határjel; ue. erdőben a Meler folyó mellett a Bodrug fo- lyónál kereszttel jelölt egerfa fa mint határjel; Budrug folyó, ahol a felperesek jelezték, hogy a mondott határjelek, amik mentén Tamás mester addig vezette őket, mind az ő Tusa nevű birtokuk határain belül vannak emelve és felújítva, az emelésük idején Tamás mestert tilalmazták, és most is is tilalmazzák, de nem a bejárástól, hanem a határjelek véglegesítésétől (perpetuacio); elmondták azt is, hogy a régi határjeleket egykor az elődeik emelték a közöttük történt elkülönítés során. Mivel tehát a felperesek a Tamás által megmutatott határjelekkel nem voltak elégedettek, ezért mind visszamentek a Lyka folyóhoz, és a határokat a felperesek mutatása alapján is bejárták: Lyka folyó mellett 4 régi határjel, amiket e részeken Kunchbanyaia-nak hívnak, ahol egykor bizonyos Tusa-i kovácsok szenet égettek; berekben régi határjel, amiről a felperesek azt mondták, hogy az övéké régtől fogva; hely, ahol wlgo zyl fa alatt van egy régi föld-határjel, amiről a Tusa-iak azt állították, hogy az övék; folyó; tüskebokrok (dumus tinorum seu spinetorum); Holm nevű domb, amiről a felperesek azt mondták, hogy az ő régi határjelük; Bodrug folyó mondott erdejében nagy távolság után két (az egyik régen, a másik újonnan) kivágott fa, az utóbbin kereszt-jel (crux metalis) volt, de megrongálódott, s ezen fákról a Tusa-iak azt állították, hogy az ő határjeleik voltak; ezen erdőben a Budrug folyó partján kiszáradt és torz tölgyfa, amin, ahogy meg tudták ítélni, egykor kereszt-jel volt, és ott Tamás azt mondta, hogy a felperesek végig az ő 154
