Anjou-kori Oklevéltár. XXIX. 1345. (Budapest-Szeged, 2013)

Documenta

111. 1345.febr. 20.

A váradi káptalan előtt Vince (Vynchenchyus) mester Karazna-i főesperes, András erdélyi püspök Mezes-en kívüli képviselője az ura nevében tiltakozott, miszerint bár a püspök a káptalan korábbi kötelezvénylevelében szereplő pénzösszeget a rokonainak, Albert fiainak: Mihálynak és Miklósnak átadta azok szüksége miatt, úgy, hogy a mondott oklevélben megadott időpontban azok ezen összeget v. készpénzben visszaadják neki, v. pedig az erdélyi Legen nevű szerzett birtokukat ezen összeg fejében átadják a püspöknek, ám Albert fiai vállalásuk ellenére sem fizették vissza a pénzt és a birtokot sem örökítették át a püspöknek. D. in domin. Remin., a. d. 1345.

E.: Ba. Erdélyi kápt. It. 1. 129. (Beke 1. 116.) (Df. 277 304.) Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint mandorla alakú zárópecsét töredéke.

K.: F. IX/1.314-315; Doc. Trans. IV. 637. (facs.-vel)

R.: Beke A.,TT. 1889. 755; Erdélyi okm. III. 244. szám.

Román ford.: Doc. Trans. IV. 225.

112. [1345.] febr. 20.

A váradi káptalan jelenti |I.] Lajos királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (1.9. szám) Domokos fia: Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságul kórusuk klerikusát: Bálint mestert, akik a Byhor, Külső-Szolnok (Zolnuk Exterior), Zothmar, Vgacha és Zaboch megyében lakó nemesektől, nem nemesektől, papoktól, klerikusoktól, és más, bármiféle helyzetű és állapotú emberektől, főleg Zothmar városban az idősebb (senior) és ifjabb polgároktól, valamint az ottani Szt. Ferenc-rendi minorita testvérektől - akik közül a legidősebb azt állította, hogy a Mo.-t (H) megtámadó tatárok bejövetele előtt a Nogmihal birtokon alapított Boldogságos Szűz-egyházban aug. 15-én (in die Ass. B. virg.) misézett, és abban az időben a mondott Nogmihal-i nemesek elődei már Nogmihal birtok és tartozékai teljes tulajdonában voltak - nyíltan és titokban megtudták, hogy Nogmihalwara vár és Nogmihal birtok a hozzá tartozó birtokokkal, valamint Gyurkehege (diet.) hegy Zemlyn és Vngh megyében ezen Nogmihal-i nemesek elődei óta leszármazás jogán azok örökjoga háborítatlanul (sine malicia quescionis). D. in domin. Remin., a. supradict. [1345.]

E.: Dl. 85 262. (Sztáray cs. lt. 51.) Hátlapján azonos (...pro magistro Ladislao filio Jakow, Michaele et Laurencio filiis Andree, Johanne et Erne filiis alterius Jakow et Emerico filio Andree, nobilibus de Nogmyhal super facto castri Nogmyhal vara...) és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint mandorla alakú zárópecsét körvonala.

K.: F. IX/1.315-317; Sztáray I. 185.

102