Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

erdőhöz a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében, először Arnold mutassa be eredetiben [IV.] László király (H) privilegiális oklevelét (l. Reg. Arp. 3150. szám), s ha az abban szereplő régi határokat jól fel tudják lelni, azok mentén járják be, új határjeleket emelve a régiek mellé, a menedékkői (Lapis refugii) egyház Lechnich és Wyuagas nevű birtokait, valamint Ofalu birtok felét 2 allogium-mal [!] és egy Monusturhel (diet.) hellyel Ztragar birtoktól és Feketeerdeu erdőtől különítsék el, mindkét félnek a maga birtokjogát békés birtoklásra hagyva, ha a felek a bejárásban és a határjelek emelésében egyetértenek; ha bármely résznél vitáznának, azt ideiglenes jelekkel (signa pro metis) megjelölve, királyi mértékkel (ha lehet) megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal az ország szokása szerint becsüljék fel, és nézzék meg, hogy a vitás rész mely birtok határain belül van, majd a káptalan dec. 6-ra (oct. Andree) tegyen jelentést a királynak - a mondott királyi emberekkel kiküldték tanúságul subnotarius- ukat: az ifjú Miklóst a felperes Arnold részére és chorus-uk klerikusát: az ifjú Antal mestert János Lehnych-i perjel részére, akik a felekkel és a szomszédokkal nov. 18-án Ztragar birtokot és a Feketeerdew erdőt László király privilégiuma bemutatása után, az abban foglalt határok szerint bejárták: ahol a nyugatról kelet felé tartó Egerpatak folyó beleömlik a Poprad folyóba, ott volt egykor egy föld-határjel, de a viz erős haladása miatt mostanra lerombolódott; az Egerpatak-tól fentebb a Béla falvi szászok határjelei; Béla nevű folyó; út, amiről Arnold azt állította, hogy egykor a Penyn hegy felé vezető ösvény volt, míg János perjel ezt tagadta, mondván, hogy azon ösvény egykor Arnold és frater-e malma körül, az Arnold által megmutatott úttól sokkal lejjebb volt, de ott nem láttak semmilyen ösvényt; ezen víztől a mondott úton a Feketeerdeu erdő felé haladva Miklós, Buda város plébánosa azt mondta, hogy azon út, amit Arnold ösvénynek nevezett, az ő Berbam nevű birtoka határai között kel át és most ő e birtok határai miatt perben vám Amolddal; ue. útnál újonnan emelt föld-határjel, ahol Rycolf Landek-i keresztes azt mondta, hogy ő és frater-ei ott nem Amolddal, hanem Miklós budai plébánossal szomszédosak, ezen új határjelet a minap emelték a plébánossal, és a mondott út pedig valóban Berbam határain belül kel át régtől fogva; ue. úton visszább egy magas hegyet (amiről János perjel azt állította, hogy Jawurhegie-nek neveznek) megmászva a prépost megkérdezte, hogy a privilégium megnevezi-e ezen hegyet, ám a hegy ilyen néven nem volt abban megtalálható, Arnold pedig e hegyet nem Jaurheg-nek, hanem a mondott Feketeerdeu erdőnek nevezte; e hegyről észak felé leereszkedve és a mondott nagy úttól egy ösvényig haladva, majd ezen ösvényen egy nagy erdőn át elértek a Landek-i keresztesek Kehhelho és Henus nevű, egymás után fekvő falvaihoz és azokon átkeltek; a király Matheyfalua nevű birtoka, ahol Rycolf azt mondta, hogy az előbbi két falu cserével illeti a kereszteseket, mire Arnold azt felelte, hogy ő a saját határait az ő rendes bírójuk döntése alapján járja be, és bár mutatása alapján ezen ösvényen Matheefalua királyi birtokon át akartak kelni, de János litteratus — Berzethe (diet.) Miklós mester Palocha-i és Danauich-i vámagy notarius-a — őket

450