Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

rétekkel) Miklósnak, fiainak és örököseiknek visszaadta, a birtokrész másik felét (2 curia-t malommal) magának megtartotta.

Tá.: 1. Zsigmond király, 1421. szept. 21. Dl. 43 514. (Múz. Ta. 1921. 6.)

2. Hédervári Lőrinc nádor, 1437. máj. 29. KEML. 3119. Palásthy cs. It. 1. 2. 111. (Df. 281 904.)

K.: Kub. 141; Palásthy I. 74-75. (mindTá. 2. alapján.)

R.: Tóth K., Palásthy 62. szám. (Tá. 2. alapján)

759. [1344.] nov. 17. Avignon

[VI.] Kelemen pápa [I.] Lajos királynak (V). Apápa tudomására jutott, hogy egy ártalmas, Istennek gyűlöletes, a jó szokásokkal (mos), a joggal és az igazsággal ellentétes szokás terjedt el Lajos országában, ti., hogy amikor egyházi személyek a saját és egyházaik javai és jogai elfoglalóival és jogsértőivel szemben a királyi v. valamely világi curia-ban igazságot kémek maguknak, ha panaszukat tanúkkal és más törvényes bizonyításokkal készek is igazolni, ezt nem engedik nekik és meg sem hallgatják őket, csak ha bajvívást vállalnak, pedig ez nekik és egyházaiknak nagy költségeket és veszélyt jelent. Gyakran előfordul, hogy az egyházi személyek nem találva bajvívót, v. méltán nem akarván ilyen eljárást alkalmazni, saját és egyházaik jogait védtelenül kell hagyják. Emellett az egyházi személyek javaiból, amiket útjaik során nem kereskedés céljából, hanem saját használatukra visznek magukkal, a mondott curia-k minister-ei adót (vectigalia seu dacia) szednek az isteni jog, az emberi jog és az egyházi szabadság ellenében. Mivel mindez a király nevének és méltóságának is kárára van, a pápa inti Lajost, hogy mivel a kormányzásból fakadóan az igazság lekötelezettje, az egyházakat és papjait királyi védelemmel tartozik segíteni, őket, valamint az árvákat, özvegyeket és más szerencsétlen személyeket jogtalan elnyomóiktól pedig megvédeni, ezért a mondott szokást országából teljesen hagyja el, a mondott adók beszedésével pedig hagyjon fel. Ha megteszi, a pápa Lajost ezen kegyes tettei miatt bölcsnek és dicsőnek tartja majd, ragyogónak királyi elődeihez, akik Isten és szentegyháza felé mint jámbor és keresztény fejedelmek alázatot és odaadást tanúsítottak, az egyházakat és az egyháziakat nem csupán megvédték jogaikban és szabadságukban, hanem gyarapították is. Tegye ezt azért is Lajos, hogy országában az igazság tündököljön, a király majd Isten kezéből érdemesen vegye át jutalmát, és hírneve a világon szétáradjon. D. Avinione, XV. Kai. Dec., pápasága 3. évében. [1344.] Ugyanígy Erzsébet királynénak (V), hogy Lajost a fentiekre buzdítsa.

429