Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

az erdélyi fehérvári egyházat felgyújtotta, abban 7 kanonokot más klerikusokkal és világiakkal elégetett, számos fosztogatást, gyújtogatást, rablást és pusztítást okozva ezen egyháznak és kanonokainak, akkor a káptalan pecsétje is különböző privilégiumokkal, a nemesek privilégiumai par-jaival együtt (amiket a káptalan sekrestyéjében v. conservatorium-ában őriztek) elégett. De ha ezen elveszett pecsét lenne is a mondott oklevélen, akkor sem lenne az érvényes, mivel abban az időben Mo.-n, s különösen Erdélyben nyilvánosan kihirdetésre került a király rendelete, hogy a nemesek v. bármiféle helyzetű, előmenetelű és állapotú emberek ezen régi, elveszett pecséttel ellátott okleveleiket 3 éven belül (infra 3. revolucionem annualem) vigyék el az erdélyi káptalanhoz, hogy az akkor kivésett, új pecséttel azokat megerősítsék, aki pedig ezt nem tenné meg addig, annak privilegiális oklevelei érvénytelenek lesznek; a Balázs által bemutatott oklevelet pedig azóta sem hozták napvilágra és nem is újították meg. Ezután a vajda háromszor megkérdezte az esküdteket, a szolgabírókat és az erdélyi nemeseket, mit tudnak az ifjúról, s hogy volt-e ő v. az apja bármikor is Myrozlou tulajdonában, de azok semmi bizonyosat nem tudtak Balázsról, és arról, sem, hogy Myrozlou-t birtokolták volna, viszont megerősítették mindazt, amit a káptalan képviselői elmondtak. Ezután a vajda megkérdezte háromszor (ahogy bírói tisztsége ezt a jog szerint megköveteli) az ifjút, van-e más oklevele valamely bírótól, káptalantól v. konventtől az általa bemutatott oklevél megújításáról, s hogy nagyapja v. apja az oklevél kiadása óta eltelt 76 évben bármikor is voltak-e Myrozlou fele tulajdonában, kizárták-e őket onnan és erről van-e tilalmazó v. tudományvevő oklevele, ám Balázs nem adott további jogbizonyítékot a vajdának, aki mindezek alapján Myrozlou birtok felét a káptalannak ítéli, Balázsra örök hallgatást kiróva ez ügyben. Erről [függő] pecsétjével ellátott [privilegiális] oklevelet bocsát ki. D. in Torda, 5. die termini congregacionis nostre, a. d. [1344.] E.: Ba. Erdélyi kápt. lt. (Df. 277 308.) Hátlapján más középkori kéztől: super adiudicacione medietatis possessionis Mirozlow, és újkori kezektől tárgy­megjelölések. Függőpecsétjével együtt az alja egy része is kiszakadt. R.: Beke 126. szám (1351-1356. okt. végi dátummal); Erdélyi Okm. III. 228. szám. K.: Doc. Trans. IV. 632-635. Román ford.: Uo. 214-218. Facs.: Uo. 718. Megj.: A keltezés évét az teszi bizonyossá, hogy Lackfi István 1344 őszén lett erdélyi vajda, ezen oklevele pedig a szöveg szerint az első erdélyi közgyűlésén kelt. 1344. évi datálását erősíti még a vajda okt. 22-i oklevele is (1. 712. szám). 408

Next

/
Thumbnails
Contents