Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
király e földet a maga királyi jogához tartozónak elismerve a mondott hospeseknek adományozta a privilégiumban leírt határok alatt a felsorolt 4 birtokkal (Suedleer és Remete), amik Smulnuchbanya és Gylnychbanya területén belül vannak, s amiket Pál Zeules-i plébános, királyi ember Beke, a Sepus-i káptalan tanúsága alatt 1338. júl. 1-jén (oct. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1338.) a szomszédok összehívásával másodjára bejárt és iktatott a Smulnuchbanya-i és Gylnychbanya-i polgároknak. Bemutatta még Miklós bíró és Miklós notarius Smulnuchbanya város jogának erősebb megőrzése érdekében a Scepus-i káptalan nyílt oklevelét (1. 481. szám), valamint Lajos király 1343. máj. 12-én, gyűrűspecsétje alatt kelt nyílt oklevelét, melyben a király parancsot adott ki, miszerint a bárók, comes-ek, várnagyok, nemesek, officialis-ok és az ország más jogszolgáltatói, továbbá a városok, falvak és ezek rector-ai és villicus-ai akkor, ha a Smulnuchbanya-i polgárok és hospesek a kiváltságaikról szóló privilegiális oklevelüket bármikor is bemutatják nekik, azt fogadják el, és ezen oklevél ellenében őket ne zaklassák és terheljék (l. Anjou-ok.lt. XXVII. 293. szám). Ezek után az érsek és István is bemutatták okleveleiket Lőrinc mesternek, de mivel annak háromszori kérdésére (ahogy ez szokás) azt mondták, hogy azon terület - amit Károly király (akinek emléke mindig áldásban legyen) Smulnuch városnak adományozott -, valamint a három Suedleer és egy Remete nevű birtokok bejárásakor és a hospeseknek történő iktatásakor, továbbá a királynéi oklevéllel történt harmadik bejáráskor és iktatáskor az érsek és Domokos fiai sem a mondott terület helyszínén, sem a jogigénylésre kitűzött mondott napon, sem az iktatás előtt v. után nem tettek tilalmazást, ellentmondást v. tudományvételt (amelyek erejével bárki joga meg szokott maradni ), ezért nem védték meg ottani (ha volt ilyen) jogukat, így azt elvesztették, ezért Lőrinc mester az ország vele ítélkező nemeseivel az érsek és Domokos fiai privilégiumait, amik Károly király privilegiális rendelkezése, adománya és Lajos király megerősítése ellenében szólnak, nem fogadja el, Károly királyét és az azt megerősítő Lajos-privilégiumot azonban igen, azokat bírói hatáskörénél fogva megerősíti, s a mondott területet a hospeseknek hagyja, az érsekre és Domokos fiaira örök hallgatást kiróva, más jogának sérelme nélkül. Erről a Smulnuchbanya-i hospeseknek függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wysegrad, 16. die oct. Michaelis, a. d. 1344. E.: Dl. 71 415. (Csáky cs. lt. 74. 21.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Függőpecsét lila-sárga fonata. Á.: 1. a 775. számú oklevélben. 2. Szepesi kápt., 1535. júl. 21. Dl. 71 414. (Csáky cs. lt. 75. 2.) 3. Krasznahorka vár királyi komisszáriusai, 1568. szept. 23. Dl. 24 901. (NRA. 1686. 10.) Újkori Má.-ban. 400
