Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

674. 1344. okt. 9. Buda

Erzsébet királyné (H) kinyilvánítja, hogy miután visszatért a Tengerentúlról (partes Vitramarine), Kolon-i Peteu elpanaszolta neki, hogy az ő Nyitra megyei Koachy és Gerencher nevű birtokait Magyar (diet.) Pál mester Gymus-i várnagy (noster [!]) hatalmaskodva elfoglalva tartja, azért, mivel ő, bár erre Pál mestertől engedélyt kapott, más úrhoz távozott szolgálni (ad alium dominum causa serviendi recessisset). Ennek alapján a királyné Peteu-nek oklevelet adott ki, megparancsolva Pál mesternek, hogy e birtokokat adja vissza neki. Pál mester megkapta e levelet és a királyné elé járulva elmondta, hogy e birtokok azóta, amióta Gymus vár (noster [!]) Trinchin-i Máté hatalmától elvételre került, mindig is Gymus várhoz tartoztak, és Pál mester ezeket Kolun-i Peteu-nek mint famulus-ának adta honor-ként használatra és tartásra abban az időben, amikor ő a királynévei a Tengerentúlra ment. Erre a királyné más oklevelével megparancsolta Pál mesternek, hogy e birtokokat hasznaikkal együtt vegye át a Gymus várhoz történő visszacsatolásukra (reapplicanda), s mivel Pál mestertől és másoktól is megtudta, hogy Peteu tudományvételeket és tilalmazásokat tesz nyíltan és titokban Pál mester ellenében e birtokai elvételéről, ezért királynéi hatáskörrel (auctoritas) ezen tudományvételeket és tilalmazásokat érvényteleníti jelen oklevelével, és utasítja az ország báróit, különösen a nádort, az országbírót, a parochialis comes-eket, várnagyokat, officialis-okat, az ország bármely jogszolgáltatóját v. helyetteseiket (nunc et pro tempore constituti), hogy Pál mester és örökösei felett Koachy és Gerencher birtokok ügyében Kolun-i Peteu, ffater-ei, rokonai és leszármazottai ellenében ne merészeljenek ítélkezni, s ha Peteu v. mások e birtokokban valamiféle jogot remélnek, ne Pál mestertől, hanem a királytól v. tőle: a királynétól követeljék. D. Bude, sab. p. oct. Mychaelis, a. d. 1344.

E.: Dl. 58 519. (Forgách cs. lt. 154.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint pecsét töredékei.

K.:F. IX/1. 213-214.

675. 1344. okt. 9.

János, a zágrábi ciszterci rendi Boldogságos Szűz-egyház apátja Jakab, a zágráb-előhegyi remete rendi Boldogságos Szűz-egyház perjele kérésére pecsétes oklevelében átírja Thatamer mester fehérvári prépost, [királyi] alkancellár 1335. júl. 12-én kiadott fuggőpecsétes, ép és gyanútól mentes oklevelét (l. Anjou-ok.lt. XIX. 428. szám). D. in fe. Dyonisii, a. d. 1344.

Reg.: AN. Liber privilegiorum 23. (Df. 283 555.) 14. századi.

K.: Smic. XI. 163.

382