Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

meg, javai harmadízig (tercia generáció) mindkét nemű örököseire szálljanak, s ha nincsenek ilyenek, az elhunyt javai 3 részre osztassanak: 1/3-át a lelke üdvére fordítsa a káptalan, 1/3-a a káptalan saját rendelkezése alá kerüljön, 1/3-a pedig a falunagynak és az ülnököknek jusson; abban ez esetben, ha valaki gonosztett elkövetése miatt halállal bűnhődik, avagy a tett miatt elmenekül, annak javait a káptalan bírója és a falunagy foglalja le, s ezeket, figyelembe véve az örökösöket, a káptalan bírója v. a falunagy servicium-át, és más körülményeket, a káptalan saját döntése szerint ossza szét; aki e szabad falu területén a bíró v. a falunagy jelenlétében bárkit megsebesít valamely főbb végtagján, a megsebesítettnek fizessen 12 márkát és ugyanannyit a bírónak, a falunagy fogva tarthatja őt, míg ki nem fizeti az összeget, v. pedig a tettes megfelelő biztosítékot adjon, hogy 15 napon belül fizet; ha valaki a bíró v. a falunagy távollétében követ el effélét, és tanúk ezt igazolják, ugyanezen büntetés sújtsa javaiban; ha valaki megpofoz valakit a bíró v. a falunagy jelenlétében, fizessen a jogtalanságot elszenvedőnek (ha az jó hírű) 5 márkát és ugyanennyit a bírónak, egyebekben 1 márkát neki és egyet a bírónak, s ha ez a bíró távollétében történik, mindezek felét fizesse a jogsértő; gyalázkodás esetén ezek felét kell fizetni, s ennek mértékét a bíró dönti el, függően itt is attól, hogy a tett a bíró v. falunagy jelen- v. távollétében történt-e, s hogy a sértett személy jó hírű-e; ha a megidézett személy nem jelenik meg, először 8 dénárban, másodjára 12 dénárban, harmadjára 20 dénárban (amit a falunagynak v. a bírónak fizessen meg a meg nem jelenéstől számított 8 napon belül) marasztalják el, ha magát ésszerűen nem tudja kimenteni; a többi bírói eljárásban olyan elmarasztalások legyenek, amik a jognak v. a kipróbált szokásjognak megfelelnek; a káptalan ezen hospeseinek azonos méretű telkeik (curia vei fiindus curiarum) legyenek: 32 könyök (brachium silvestre) szélesek, hosszúságuk pedig a folyóig terjedjen; a hospesek a káptalant ismerjék el természetes uruknak, s neki tartozzanak hűséggel zselléreikkel (inquillini) és a hozzájuk tartozókkal együtt; a káptalan világi uralma (temporalis dominium) elismerésének jeleként minden évben nov. 11 -én (in fe. Martini de Nov. [!]) minden évben minden telek (curia) fizessen 40 jó báni dénárt, év közben adjon 3 ajándékot (numera): dec. 25-ig (ad fe. Nat. d.) 1 kappant, 4 kenyeret és 10 tojást, Húsvétig (ad fe. Resurr. d.) 4 kenyeret, 1 sajtot, 15 tojást, aug. 20-ig (ad. fe. regis Stephani) 2 tyúkot v. csibét, 4 kenyeret, 10 tojást; ezeken túl a káptalan nem kér több fizetséget (ordinaria solucio), hanem a hospeseket Isten és Szt. István király tiszteletére a saját szabadságukban hagyja lakni. Erről a káptalan pecsétjével ellátott oklevelet ad ki. D. in crastino Nat. Marie, a. d. 1344. Arenga.

E.: Istorijski Arhiv Grada Zagreba. Diplomata 4. 33. (Df. 255 430.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. A hártyán fuggőpecsétre utaló bevágások.

Á.: Zágrábi kápt., 1607. febr. 15. AHA. Diplomata latina 4. 21. (Df. 230 392.)

K.: Tkalcic, Mon. ep. Zagr. II. 145-147. (Lib. stat. cap. Zagr. IV. 27. alapján); Tkalcic, Mon. civ. Zagr. I. 172-174; Smic. XI. 152-154.

350