Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

mond ellent; az esetleges ellentmondókat (kivéve az alpereseket, mert ők idézés nélkül is meg kell jelenjenek) megidézni László és Imre ellenében márc. 17-re (oct. medii Quadr.) a királyi jelenlét elé, a tilalmazott birtokrészt ideiglenes jelekkel (signis pro metis) megjelölni, királyi mértékkel megmérni v. szemmel felbecsülni fogott bírókkal az ország szokása szerint, majd a felek a káptalan jelentését Pál comes-nek visszavinni. Márc. 17-én megjelent Lőrinc fia: László (a maga, apja és frater-ei nevében az országbíró ügyvédvalló levelével), és Domokos fia: Donch (László és Imre nevében a váradelőhegyi Szt. István első vértanú-konvent ügyvédvalló levelével) bemutatta az országbírónak a káptalan levelét, mely szerint Mykuthe-i Pethew királyi ember István, a káptalan prebendarius karpapja és tanúsága jelenlétében febr. 9-én a mondott birtokrészekre ment a szomszédok és a felek jelenlétében, s mikor azokat a László és Imre által [megmutatott] határok szerint - Kamaras (diet.) erdő; Feketepotok nevű folyó; Serethyua folyó - be akarta járni, Lászlónak és Imrének iktatni, Lőrinc és fiai az iktatást az általuk megmutatott határokig (általuk Feketepatak-nak nevezett mocsár; e mocsárban hatáijélként nem rég óta használt fák; Zerethyua folyó) [tilalmazták]; ennek megfelelően a tilalmazott részt a királyi ember fogott bírókkal szemmel (mivel a vizek áradása miatt királyi mértékkel megmérni nem tudták) 2 királyi ekényinek vélte, és megtekintve haszonvételeit (erdők és egyebek) az ország szokásának megfelelően 9 márkára becsülte. Majd Donch képviselő bemutatta Pál országbíró 1336. márc. 24-i, a felek közötti örök birtokosztályról szóló privilégiumát (l. Anjou-oklt. XX. 142. szám), ami leírta az ezen vitás birtokrészek közötti határokat (Camaruserdew erdő közelében a Feketepatak folyó; Kyssyrtuawyze folyó; Zakaliapataka folyó és caput-ja). Mivel Pál comes-nek és az ország vele ítélkező báróinak úgy tűnt, hogy a privilégiumban szereplő határok megegyeznek a László és Imre által megmutatottakkal, megkérdezte háromszor Lőrinc fia: Lászlót, hogy e privilégiumnak ellent akar-e mondani, ő pedig nemmel felelt. Mivel a jog szerint e határok újabb bejárására ismét ki kell küldeni a királyi embereket és a káptalan tanúságait, ezért Pál comes kérte a káptalant, hogy küldjék ki 2 tanúságukat, akik jelenlétében Olcheb-i Myke v. Lezna-i Lőrinc v. Bethlem-i Márton fia: Domokos v. Mykethe-i Pethew v. Baynuch-i Miklós fia: János (a felperesek részére), ill. Deyz fia: János v. Korkow-i Tamás v. Lőrinc fia: János (Lőrinc és fiai alperesek részére) királyi emberek valamelyike máj. 1 -jén (oct. Georgii) menjen a mondott birtokrészekre a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében, a felperesek mutassák be először a mondott privilegiális oklevelet eredetijében, majd a káptalan korábbi bejáró oklevelét, ezek alapján járják be a birtokrészeket, majd nézzék meg, hogy a birtokrészek határjelei (signa metalia) a privilégiumnak, avagy a Lőrinc és fiai útmutatásának felelnek-e meg, majd a káptalan máj. 8-ra (ad 8. diem oct. Georgii) tegyen jelentést. Akkor megjelent Korcua-i Lőrinc (Lőrinc és fiai nevében a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével), ill. Domokos fia: Donch (László és Imre érdekében a Lelesch-i [!] konvent ügyvédvalló levelével), és bemutatták Pál comes-nek

222