Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)

Documenta

fejenként. Innen nem mentek tovább, mert a pannonhalmi és a Beel-i monostorok közötti további határok ügyében nem volt vita (emiatt a határjeleket sem újították meg sehol). Ezek után a Beel-i monostor szántós, cserjés és szőlős földjeinek egy 70 holdnyi részét - ami a mondott határok között fekszik, Nagy Pál mester elfoglalta, és a király és más emberek jobbágyainak használatára átengedte (concessit) - visszaadták ellentmondás nélkül a Beel-i monostornak minden tartozékkal és joggal, a maradék földekkel, hasznokkal és szőlőkkel v. földbérekkel együtt. D. oct. Johannis an. portam Latinam, a. supradict. [1344.]

E.: BFL. Pannonhalmi konvent It. Capsarium 376. 27. II. (Df. 207 182.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Taryan névalakkal) és zárópecsét töredékei.

Á.: 1. Veszprémi kápt., 1487. jan. 3. Uo. 1124. 25. M. (Df. 207 945.)

2. Veszprémi kápt., 1487. jan. 3. Uo. 1125. 27. G. 2. (Df. 207 946.)

Tá.: Opuliai László nádor, 1370. nov. 1. Uo. 579. 25. A. (Df. 207 378.)

K.: P. VIII. 318-320. (E. alapján.)

374. 1344. máj. 13.

Puchheim-i Albert és felesége: Anna [Pál országbíró leánya] Bécsben az admonti apátnak és a konventnek 250 font pfenningért eladtak különféle ingatlanokat.

K.: Wertner M., Grafen von Mattersdorf 43. (Muchar, Geschichte von Steiermark

VI. 302. alapján)

375. 1344. máj. 14. Buda

Erzsébet királyné (H) a nádornak, az országbírónak, a megyésispánoknak (comites parochyales) és helyetteseiknek, valamint az ország minden jogszolgáltatójának. Mivel Miklós fia: János azt mondta, hogy ő Laymer-i Gyula felesége: Erzsébet asszony fia, ezért anyja hitbére (ius dotaliciorum) Laymer birtokban őt illeti, és az ország szokása szerint senkit sem lehet kizárni egy birtokból, míg a hitbért teljesen ki nem fizetik neki (ex consuetudine regni nostri non solutis dotaliciis nullus debeat eici de possessione donec dotalicia plene sibi persolvantur). Ezért Erzsébet utasítja a címzetteket, hogy Jánost Laymer birtokból ne engedjék kizárni, míg anyja hitbérét neki teljesen ki nem fizetik, ha a jog (ius legittimum) ezt megengedi. D. Bude, in crastino Asc. d., a. eiusdem 1344.

217