Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

az ország szokásának megfelelően előállították szavatosukat, ezen Pál fia: Istvánt, ellenükben Ruda-i Péter fia: János bemutatta az egri kápt. 1330. évi nyílt oklevelét (l. Anjou-okit. XIV. 635. szám), mely szerint egyrészről Ruda-i Péter fiai: Dénes és János, másrészről Olnad-i Jakab fia: Pál s annak fia: István a kápt. előtt elmondták, hogy Péter fiai Pál és István ellenében hosszabb pert indítottak azon birtokok ügyében, melyek a felekhez rokonság okán (racione linee generacionis) egyenlően tartoznak, de végül fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Pál és István a Borsod m.-i Ruda birtokon levő teljes részüket minden haszonvétellel Péter fiainak és örököseiknek adták, örök birtoklásra, semmiféle jogot v. tulajdont abban meg nem tartva, s ezen felül megengedték, hogy Korh és Detha birtokokból azon jogot, amit Péter fiai e rokonság okán magukénak vélnek, e birtokok birtokosaitól követelhetik; viszonzásul Péter fiai Pál és István minden egyéb birtokát (kivéve Korh-ot és Detha-t) Pálnak, Istvánnak és örököseiknek hagyták teljes jogú birtoklásra; a felek minden eddigi perüket, amiket egymás ellenében jogtalanságok, károk és birtokok ügyében indítottak, érvénytelenítették a kápt. előtt. Ezek után Pál c. Olnad-i István szavatost megkérdezte, hogy Ruda-i Péter fiai: Dénes és János, v. pedig más, vele egy osztályban (in una divisione) levő személyek vannak-e vele a legközelebbi rokonságban (in proprinquiori linea generacionis), István azt felelte, hogy Péter már elhunyt fiai: László és Rada voltak, most pedig Péter fiai: Dénes és János vannak vele legközelebbi rokonságban. Mivel tehát Korh és Detha Péter fiaihoz: Déneshez és Jánoshoz, ill. Olnad-i Istvánhoz egyenlően tartozik fele-fele arányban, s emiatt Pál és fia: István Detha birtokot Péter fiai egyetértése nélkül jogtalanul adták el a mondott megegyezés előtt, így Pál c. az ország vele ülésező báróival ezen eladást érvénytelenítette, Olnad-i Istvánt az efféle jogtalan birtokeladásért Deytha birtok fele becsértékének megváltására ítélte (ebből 2 rész jár Pál c.-nek, 1 rész Péter fia: Jánosnak), s elrendelte, hogy István fia: Miklós, a királyi curia-ból kiküldött királyi ember az egri kápt. tanúsága (akit Pál c. kérésére küldenek ki) jelenlétében [1342.] febr. 9-én (oct. Purif. B. virg.) Detha birtokot a szomszédok összehívásával és a 3 fél v. képviselőik jelenlétében régi határai mentén járja be, királyi mértékkel megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal az ország szokásának megfelelően becsülje fel, majd Detha egyik felét minden haszonvétellel Péter fia: János felperesnek iktassa birtoklásra, más jogának sérelme nélkül, bárki ellentmondása ellenére is, míg a másik felét, mely Olnad-i István része volt és ő eladta, becsértékén János vásárolja vissza Miklós fiaitól a Pál c. által kijelölt időpontban. Mivel Olnad-i István azt mondta, hogy Detha birtokot Miklós fiainak nem tudja szavatolni és azon összeget, ami Detha fele becsértékéhez adva eléri a Miklós fiai által kifizetett 100 M.-t, Olnad birtok elidegenítése nélkül Miklós fiainak nem tudja megfizetni, Péter fia: János azonban tilalmazta Istvánt a Miklós fiai részére történő elidegenítésétől, mivel rokonság okán Olnad birtok inkább hozzá, mint Miklós fiaihoz tartozik, így Pál c. meghagyta, hogy ha István e 100 M.-t a saját javaiból nem tudja kifizetni