Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

királyi hatáskörű rendes bíró e birtokot ezen egyháznak ítélte, Desew-re örök hallgatást kiróva, majd ezen ítélettel Desew meg nem elégedve Sándor c. néhai országbíró előtt pert kezdett, de a prépost és kápt.-ja jogának e perben ellenállni nem tudott, így (gyanítva, hogy patvarkodásban és hamis oklevél bemutatásában marasztalják el) a prépostnak és egyházának önként átadta a birtokot, semmiféle tulajdont magának és utódainak meg nem tartva, de utóbb mégsem nyugodva, a pert ismét felújítva e birtokot saját joga nevében követelte, és az ellenében bemutatott okleveleket hamisnak nevezte, de végül ennek okát nem nevezte meg, így patvarkodásban marasztalták el; majd e bírók ítéleteivel és okleveleik tartalmával megnyugodni képtelenül Miklós nádor előtt ezen, már lezárt pert ismét felújította, noha örök hallgatást róttak ki rá, és azt állította, hogy a Bodrugh folyót és annak Feketetow nevű halászóhelyét a prépost jobbágyai egy éve hatalmaskodva birtokolják, pedig ő maga ismerte el, hogy e víz és halászóhely Lyzka birtok határain belül fekszik (tehát korábban a teljes Lyzka birtokot, most pedig annak ezen haszonvételeit követelte), Miklós nádor nem tudván tovább eltűrni Desew patvarkodását, s mivel a B. Márton-egyházat Desew jogtalan pereskedése zaklatja, továbbá nehogy a megújított pereskedések miatt a Megfeszített ezen imaháza tovább hányódjon, a királyi örökadomány pedig idegen kezekhez kerüljék, hanem a szentegyház örvendjen e birtok tulajdonának, Lyzkaolaza birtokot a Béla király privilégiumaiban levő határok alatt, Fülöp mr. (baro magnificus), néhai Scepus-i és Wyuar-i c., Sándor c. (baro magnificus), néhai országbíró és Wyllermus Drugetth néhai nádor (baro magnificus) privilegiális ítéletleveleinek megfelelően a Szt. Márton-egyháznak ítéli örök birtoklásra, Desew-re és örököseire, nehogy bármiféle jogot is merészeljenek követelni maguknak e birtokból, örök hallgatást kiróva, és Desew-t, mint már lenyugtatott perek folytonos felújítóját patvarkodás vétkében bünteti. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 19. die oct. fe. B. Martini conf. predict., a. d. 1343. E.: SA. Levoca. Szepesi prépostság lt. 68. (Df. 264 180.) Hátlapján más középkori kéztől tárgymegjelölés (Lizka névalakkal). Függőpecsét fonata. Tá.: János, a szepesi kápt. dékánja, 1437. nov. 28. Uo. Szepesi prépostság lt. 287. (Df. 264 405.) Tévesen Garai Miklós nádor oklevelének tartva, s csak évre datálva. R.: Fenarová 34. 814. 1343. dec. 6. Vid testvér nyitrai püspök, kápolnaispán, királyi titkos kancellár előtt megjelent egyrészről Miklós, a Feuldwar-i B. Péter apostol-monostor apátja, másrészről Thuteus királyi ajtónállómr., Bors-i c., Lewa-i és óbudai (Vetus Buda) várnagy, s az apát elmondta, hogy a konventben testvéreivel érett megfontolást tartva az ő és egyháza