Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy korábbi oklevele szerint Sary-i Bors fia: Bereck királyi ember (homo noster) a fehérvári kápt. tanúsága alatt Olhydegkuth birtokot a szomszédok összehívásával régi határai mentén tartozott bejárni új határjelek emelésével, minden haszonvétellel felbecsülni, és a királynak, aki ezen birtokot Péter fia: Jánostól, Farkas fia: Mihálytól és András fia: Andrástól, mint alperesektől bírói úton Pál c. előtt visszaszerezte, ill az ő királyi személyében képviselőjének, Vörös (Rufus) Miklós fia: Jánosnak iktatni, az alperesek ellentmondása ellenére is, más jogának sérelme nélkül, a felek pedig a kápt. jelentését 1341. jún. 10-re (ad quind. fe. Penth. a. d. 1341.) az országbírónak visszavinni. Akkor Pál c. előtt Miklós fia: János a király érdekében annak ügyvédvalló levelével, ill. Mihály és András bemutatták a fehérvári kápt. oklevelét, mely szerint Bereck királyi ember és István karpap, a kápt. tanúsága a szomszédok összehívásával máj. 31-én (f. V. prox. an. oct. fe. Penth.) e birtokot régi határai mentén bejárták egy pataktól kezdve, ahol Keek és Olhydegkuth birtokok határosak, 60 veszprémi M.-ra becsülték és Jánosnak a király személyében iktatták, nem lévén ellentmondó; amikor a patakon túli résznél levő határjelekhez akarta János vezetni Berecket és a karpapot, s nekik meg akarta mutatni, hogy az ottani földrész a Felhydeghkuth-i Szt. György-egyház felével régtől fogva a királyé, Farkas fia: Mihály és András fia: András (Felhydegkuth-iak) azt állították, hogy e határjelek a felhidegkúti (Hydegkuth Superior) nemeseké, elkülönítik őket generációiktól, a teljes egyház is az övék; így e vitás földrészt az egyház felével Jánosnak a király személyében nem tudták iktatni. Mindezek miatt Pál c. írt a fehérvári kápt.-nak, hogy küldjék ki tanúságaikat, akik előtt ezen Bereck v. Woyteh fia: János v. Myske fia: Pál (a felperes részére), ill. Onth fia: Bakou v. Chafar-i Lőrinc v. Keek-i Péter (a püspök fr.-e) királyi emberek valamelyike (Mihály és András) részére aug. 27-én (oct. fe. S. regis Stephani tunc venturis) menjenek ki a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében a mondott birtokra, s nyíltan és titokban a szomszédoktól tudják meg, vajon a vitás határjelek a vízen túli földrésszel és a mondott egyház felével a királyé-e és Olhydegkuth birtokhoz tartozik régtől fogva mint várnépek (castrenses) joga, v. pedig a Felhydegkuth-i nemesek saját generacio-iktól elkülönítő határjelei és e földrész a teljes egyházzal együtt örökjogon régtől fogva őket illeti; ezután e vízen túli vitás földrészt a Felhidegkúton épített Szt. György-egyház felével (megtekintve haszonvételeiket, jogaikat, bevételeiket) királyi mértékkel megmérve és bejárva fogott bírókkal becsüljék fel az ország szokásának megfelelően, majd a felek a kápt. jelentését szept. 3-ra (ad 8. diem) Pál c.-nek vigyék vissza. Az országbíró oklevelei szerint a jelentés bemutatása több halasztáson esett át ezután, majd 1342. szept. 3-ra (ad quind. fe. B. regis Stephani a. d. 1342.) jutott (időközben András fia: András meghalt), mikor is Vörös Miklós fia: János, Lajos király képviselője és Farkas fia: Mihály a maga és ezen