Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

condicionarius-ai egyháza szolgálatából megszökve magukat az ország szabad nemeseinek állították, s kérte a királyt, hogy egyháza ezen servitor-ait a szent király által nekik elrendelt szolgálatukba térítse vissza; a király tanácsot tartva a főpapokkal és bárókkal elrendelte, hogy Tekus c., Zechen-i Folkus és Zyhygh-i Loránd, az ő Neugrad m.-i hívei tudják meg ezen m.-ben, kik az esztergomi egyház azon servitor-ai, akik ezen egyház szolgálatától elálltak; a megbízottak sok idővel később visszatértek a királyhoz és elmondták, hogy Echem fia: Luka, Halad és a fia: Moka, Vonuntou és a fia: Bulchu, és Domokos fia: Donkus voltak ezen egyház szolgálatában (szolgálataikat Béla király ezen privilégiuma részletesen tartalmazta), de a rossz conservacio miatt földjeikről távoztak, s azt mondták, Wodkerth-en saját földjük van; Tekus, Folkus és Loránd c.-ek őket Wodkerth nevű földjükre az egyház szokott szolgálatára visszavezették, s nekik e földet a privilégiumban szereplő határok alatt felosztották. Mivel tehát Lajos király, a főpapok és bárók úgy találták, hogy Vonuntouteluk, Mokafeulde és Lukafeulde birtokrészeket Béla király az esztergomi egyháznak alávetett ezen condicionarius-oknak (condicionario iugo servitutis subiecti) visszaállította, s ezek a birtokrészek az esztergomi egyházhoz és érsekéhez tartoznak régtől fogva, ezért a király, ahogy uralkodása tisztségéből jog szerint tartozik, e birtokrészeket régi határai alatt az esztergomi egyháznak rendelte örök birtoklásra. Mivel az érsek e birtokrészek tulajdonába, amiket (noha per van köztük függőben) Tamás vajda a tilalmazás után elfoglalt (miként az érsek elpanaszolta a királynak, főpapoknak és báróknak), a királyi emberrel, István királyi tárnokmr. emberével és Pál c. emberével a budai kápt. tanúsága jelenlétében be akarta magát vezettetni, a király úgy ítélt, hogy Pongrác mr., a királyi aula lovagja, Demeter, ezen István mr. prothonotarius-a és Morus fr.-e: János (a király, a tárnokmr. és Pál c. emberei, akiket a királyi curiá"-ból speciálisan ez ügyben küldtek ki) a budai kápt. tanúsága alatt (akinek kiküldését a király elrendelte) júl. 30-án (f. IV. prox. p. fe. B. Jacobi ap.) e birtokrészekre (amikről az érsek azt állította Béla király privilégiumával, hogy Wodkerth birtokhoz tartoznak) menjenek ki, e privilégiumot ott eredetijében mutassa be az érsek v. képviselője, az abban foglalt határok mentén járják be e birtokrészeket, s miután új határjeleket emelteke a régiek mellé, Wodkerth birtokhoz csatolva iktassák az esztergomi egyháznak és érsekének, örök birtoklásra, ha nincs ellentmondó; az esetleges ellentmondókat idézzék meg aug. 8-ra (ad quind. fe. B. Jacobi ap.) ellentmondásuk oka megadására az érsek ellenében a király jelenléte elé, a bárki által tilalmazott birtokrészt jelekkel jelöljék meg, királyi mértékkel megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal becsüljék fel az ország szokása szerint, majd a kápt. tegyen jelentést a királynak. D. in Wyssegrad, 2. die fe. Div. ap., a. d. 1343. E.: EPL. Arch. Saeculare. Radicalia. F. 155. (Df. 248 301.) Hátlapján azonos