Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)
Mesko veszprémi püspök, a királynéi aula kancellárja kinyilvánítja, hogy Simon fia: László és Miklós fia: Tamás, egyháza Kezeu-i nemes jobbágyai a Kezeu-n levő telket (sessio) (ami a püspöké és egyházáé) a püspök engedélyével és a Kezeu-i nemes jobbágyok beleegyezésével elcserélték Tywan fiai: Pál és János Dizl-i nemesekkel a Dizl birtokon levő 2 hold szántóföldért. Pál és János a telken házakat és épületeket emelve laknak. A püspök a veszprémi kápt. egyetértésével egyháza más nemes jobbágyai közösségébe (cetum et collegium) őket, fiaikat és örököseiket az alábbi módon felvette, e telket nekik és örököseiknek átengedte birtoklásra, úgy, hogy mivel e telekhez szántóföldeket, kaszálókat és erdőket adni nem tud, csak a telket a kapuja (porta) előtti földdel, és utakkal állataik és szekereik részére, valamint legeltető helyeket (közösen más Kezeu-i püspöki nemes jobbágyokkal), ezért Pál, János, fiaik v. utódaik debitumot, collecta-t (amit hadakozás miatt a veszprémi püspökök egyházuk kipróbált szokása szerint királyi generális exercitus idején vetnek ki) v. victualia-t a püspöknek és utódainak ne adjanak; más püspöki nemes jobbágyokkal együtt tartandó congregaciokon kell csak megjelenniük; pereikben, amiket bármely püspöki nemes jobbágy indít ellenük, a püspök v. utódai bírósága elé álljanak; engedelmeskedjenek a püspöknek, mint más püspöki nemes jobbágyok. Ha ezeket a püspöknek v. utódainak nem teljesítik, v. a telekről ők maguk távoznának, az általuk ott emelt épületeket elvihetik, a telek azonban a püspöké és egyházáé marad. D. Wesprimii, f. VI. prox. p. oct. Corpus Christi, a. eiusdem 1343. E.: Veszprémi kápt. mit. Gyulakeszi 9. (Df. 200 897.) Függőpecsétre utaló bevágások. Á.: Veszprémi kápt., 1754. júl. 8. Dl. 87 147. (Esterházy cs. hercegi lt. Repositorium. 36. 9.) R.: Veszpr. Reg. 157. 415. 1343. jún. 21. Visegrád [I.] Lajos király (H) Zothmar-i (dict.) Miklós mr. Syrimia-i és pécsi királyi kamaraispánnak, valamint Ipolit mr. Arua-i várnagynak, budai és esztergomi királyi kamaraispánnak és helyetteseiknek. Elpanaszolták neki a Nyulak szigeti (Insula leporum) Boldogságos Szűz-kolostor apácái, hogy a kamaraispánok az ő jobbágyaikat és a hozzájuk tartozókat kamarahaszna címén privilegiális szabadságuk ellenére zaklatják. Ezért az uralkodó utasítja a címzetteket, hogy az apácákat és bármely m.-ben is levő jobbágyaikat ez ügyben ne terheljék, tőlük kamarahasznát ne szedjenek, mivel az apácák a királynak és báróinak vállalták, hogy az újonnan vert királyi dénárokat v. pénzeket jobbágyaik között forgalomban tartják és velük beváltatják. Lajos apja: [I.] Károly néhai