Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

hogy máj. 17-én (sabb. prox. p. 22. diem fe. B. Georgii mart.) Elephanth-i Deseu fia: Mihály hatalmaskodva, felfegyverkezve Zalakuz birtokra ment, Miklós 4 lovát elvette, holott per volt közöttük függőben, ebből kettőt visszaadott, a másik kettőt megtartotta magának. D. f. II. prox. p. oct. Penth., a. d. 1343. E.: Dl. 3586. (NRA. 1671. 67.) Papír. Hátlapján természetes színű, kerek zárópecsét töredéke. 391. 1343. jún. 9. Miklós, a váradi monostor apátja és a konvent kinyilvánítja, hogy megfontolva Tuteus mr. királyi ajtónállómr., Bors-i c., Lewa-i és óbudai (vetus Buda) várnagy hű szolgálatait kedvezését, amiket az apát és a monostor érdekében tanúsított a király és a királyné felé, viszonzásul a monostor Mytar nevű, kevés lakosú Baranya m.-i falvát jövedelmekkel és a faluban lakó és oda telepítendő jobbágyoktól származó bevételekkel, amik e föld urának járnak (kivéve a falu tizedeit s az idegen - extraneus - emberek hegyvámját, ami a monostoré és az apáté marad, ill. Tuteus mr. vásárolt szőlői tizedeit, amiket jelen oklevél kiadásának napjától 20 évre 20 M.-ért neki hagynak birtoklásra), Tuteusnak szintén jelen oklevél kiadása napjától birtoklásra adják. Tuteus lelke üdve miatt fogadta, hogy a falut lakók sokaságával benépesíti. Erről fentiek függőpecsétjeikkel ellátott és chirographált privilegiális oklevelet adnak Tuteus-nak. D. f. II. prox. p. fe. S. Trinit., a. d. 1343., amikor Pál testvér dékán, András testvér őrszerzetes, Miklós testvér éneklőszerzetes. E.: Dl. 87 146. (Esterházy cs. hercegi lt. 32. B. 74.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Felül chirographált (ABC). Vörös-zöld zsinóron két, természetes színű függőpecsét töredéke, az egyik kerek, a másik mandorla alakú. R.: Kőfalvi T., Pécsváradi konvent 169. szám. 392. [1343.] jún. 9. Avignon [VI. Kelemen pápa] a veszprémi egyházm.-i Vsa-i Domokos [fia:] János, Mo.-i (U), egri olvasókanonok, G. [Guillermus de Iudicis], a S. Maria in Cosmedin[-egyház] kardinális diakónusa káplánja, Mo.-i és Lo.-i (P) képviselője, kánonjogi bacalarius - aki egy évig a bolognai (Bononiensis) studium rector-a volt - kérésére biztosítja neki a veszprémi püspök adományozása alá tartozó egyházi javadalmat, annak ellenére, hogy János az egri egyházban olvasókanonokságot, továbbá ott, valamint az esztergomi és veszprémi