Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

chorus-uk klerikusát, akik márc. 5-én és a köv. napokon a mondott birtokrészeket és várakat a feleknek minden haszonvétellel iktatták örök birtoklásra, majd János és Ernye Nogmyhal faluban Lőrinc és a felek rokonai jelenlétében a Gelyenus birtokon levő részüket Jakow fia: Lászlótól visszavették, s azt uo. márc. 8-án (4. die dict. oct. diei Cynerum) Lőrincnek és fiainak a birtokrészről kiadott tilalmazó levéllel együtt készek lettek volna átadni, de Lőrinc az iktatást csak Gelyenus birtok helyszínén volt hajlandó elfogadni, így a felek elfogadva ezen iktatáshoz is Mihályt királyi embernek, az iktatást márc. 30-ra (domin. prox. p. oct. diei medii Quadr.) tűzték ki, mikor is Lőrinc és fiai Antal tanúsággal Gelyenus birtokra mentek s e naptól ápr. 2. (f. IV.) délutánig várták a többieket (Jakow fiait, a királyi embert és a kápt. másik tanúságát), de ők - mind az azon részeken levő nagy áradások miatt (propter nimiam aquarum inundacionem in illis partibus tunc habitam), mind amiatt, mert Lőrinc és fiai a királyi embernek nem akartak lovat adni, hogy oda lovagoljon - nem tudtak Gelyenus-ra eljutni ápr. 2. délutánig, hanem csak aznap estére (circa horam vesperam), de addigra már a másik fél a kápt. tanúságával távozott onnan, csak Jakow fia: János maradt még 2 napig, és a birtokrészt a távollevő Lőrincnek és fiainak (mintha jelen lettek volna) a maga és Erney nevében Gelyenus birtok szomszédaival, különösen Demeter mr. Zothmar-i bíróval átadta. Ezen oklevelet megtekintve Pál c. döntést akart hozni a felek között, de azok és fogott nemes bírók kérték a megegyezés lehetőségét, amit megkapva visszatértek és elmondták, hogy úgy egyeztek meg, miszerint birtokészeiket, s különösen a mondott várakban levő részeiket, amiket a kápt. előtt egymásnak kölcsönösen átadtak, mindegyik félnek a saját jogába és tulajdonába hagyják a mondott kötelezettség alatt, ezen felül Jakow fiai: Erney és János és anyjuk a Hung m.-i Woynatyna, Tyba és Remethe, más néven Jezeneu nevű birtokaikat minden haszonvétellel, joggal és bevétellel azon határok alatt, ahogy eddig birtokolták, Lőrincnek, fiainak és örököseiknek átadták, nem érintve mások jogát ezekben, örök birtoklásra, semmiféle jogot v. tulajdont maguknak és leszármazottaiknak meg nem tartva ezekben, hanem Lőrincre, fiaira: Györgyre, Miklósra és Lászlóra és örököseikre átruházva. Erney és Benedek képviselő vállalták, hogy ha Jakow fia János fia: Gergely (aki még gyermekkorú, s emiatt ezen elrendezért megvallani nem tudja) bármikor is visszavonna bármit mindebből, akkor Lőrincet, fiait és örököseiket ők szavatolják. Ha Jakow fiai: Erney és János v. anyjuk vonná vissza mindezt, v. Woynatina, Tyba és Remethe birtokok átadását, akkor párbajban való elbukásban marasztaltassanak el Lőrinc és fiai ellen. Mivel a Gelyenus-on levő részt a mondott okból Erney és János nem iktatta Lőrincnek és fiainak, ezt tegyék meg Pál c. mondott oklevelének megfelelően. Erről az országbíró függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 16. die 22. diei fe. B. Georgii mart. annotati, a. d. 1343. E.: Dl. 85 252. (Sztáray cs. lt.) Függőpecsétre utaló bevágások.