Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

méltósága felemelkedéséért, különösen Lajos trónra emelésében és megkoronázásában, ezek viszonzásául, noha többet érdemelne, a királyi adományozási jogkörhöz tartozó Tarnuk királyi falvat v. birtokot mondott haszonvételeivel együtt régi határai alatt azon teljes joggal, ahogy korábban Károly, s most ő birtokolta és tartotta, az érseknek, mondott nepos-ainak és azok örököseinek adományozza a királyi pietas hatáskörénél fogva, anyja: Erzsébet királyné (H) egyetértésével, a főpapok és a bárók tanácsából, örökjogú birtoklásra. A birtok tulajdonába Gwta-i Miklóssal, a királyi aula lovagjával őket ellentmondás nélkül bevezettette. Erről kettőspecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. Kelt Tatamer mr. fehérvári prépost, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1343., V. Kai. Maii, uralkodásának 2. évében, amikor Csanád esztergomi érsek, a kalocsai szék üresedésben van, Kálmán győri, László pécsi, László zágrábi, András váradi, András erdélyi püspök, a váci szék üredesésben van, Miklós egri, Jakab csanádi, Mesko a királynéi aula kancellárja veszprémi, Vid testvér nyitrai püspök, kápolnaispán, titkos kancellár, Lőrinc boszniai, Péter szerémi püspök, Miklós nádor, a kunok bírája, Lachk fia: István királyi tárnokmr., vasvári és Suprun-i c., Miklós erdélyi vajda, Zonuuk-i c., Pál c. országbíró, Domokos Machow-i bán, Miklós [! 3: Mykch], egész Sclauonia bánja, István Zeurinum-i bán, Pál királynéi tárnokmr., Dénes királyi lovászmr., Miklós királyi étekfogómr., Olivér királynéi udvarbíró, Miklós pozsonyi c. (magnifici). A. Á.: I. Lajos király, 1373. febr. 8. > Báthori István erdélyi vajda, 1572. máj. 29. Dl. 322. (NRA. 872. 65. 9.§) K.: Str. III. 492-494. (ápr. 17-i keltezéssel); Telegdi 120-123. (Á.-ban.) R.: Telegdi 53-54. Megj.: 1343-ban Mykch szlavón bánt halála után valóban Miklós követte a tisztségben, de mivel még a pécsi kápt. máj. 2-i oklevelei sem nevezik Mykch-et néhainak, így itt a méltóságnévsorban inkább Mykch nevének XVI. századi félreolvasása erdményezhette a Miklós névalakot. 211. 1343. ápr. 27. Szentimre László erdélyi alvajdának elmondta Scili nb. Eliber fia: Kalatha, hogy a Dubuka m.-i Zenmartun az ő örökjogú birtoka, s azt ő törvényes úton vissza akarja szerezni. Ezért az alvajda kéri a Chulusmonustra-i konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, aki előtt Inok fia: János alvajdai ember e birtokot a szomszédok összehívásával régi határai mentén járja be és iktassa Kalatha-nak, ha nincs ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat idézze meg ellenében az alvajda elé Szentimrére (S. Emericus), majd a konvent tegyen jelentést. D. in S. Emerico, in quind. fe. Passce d., a. d. 1343. Á.: a 272. számú oklevélben.