Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Pribizlaus c. tolnai vicec. és a szb.-k igazolják, hogy mind ők, mind Vezzus mr. személyében annak képviselője: Beri-i János ezen ura nevében azon 3 M. bírságot, amiben Gurke fia: Pál mr. racione negligencie statucionis quarundam clenodiarum Vezzus mr. ellenében színük előtt elmarasztaltatott, fogott bírók kérésére elengedték Pál mr.-nek. D. f. II. prox. p. diem medii Quadr., a. d. 1343. E.: Dl. 51 218. (Kállay cs. lt. 1300.621.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint három, természetes színű, kerek zárópecsét apró töredéke. R.: Kállay 687. szám. 128. 1343. márc. 24. Pribizlaus c. tolnai vicec. és a 4 szb. előtt 1343. márc. 24-én (a. d. 1343., f. II. prox. p. diem medii Quadr.) Gurke fia: Pál mr. tiltakozott, hogy a fehérvári prépost Barliath és Inam falvi jobbágyai hatalmaskodva az ő Zylag nevű birtokáról Lukács fia: Tamást és Chutur fia: Miklóst javaikkal együtt, engedély nélkül Barlyath-ra és Inam-ra vitték. Ue. napon Heten-i Ugrin fiai: Miklós mr. és László jobbágyai hatalmaskodva szintén az ő Zylag nevű birtokáról Lukács fia: Mihályt javaival együtt Heten faluba vitték, holott Mihály a földbért nem fizette ki és engedélyt sem kapott. Tilalmazta emiatt a prépost jobbágyait, valamint ezen Tamást, Miklóst és Mihályt, hogy az ő jogának sérelmére az ezévi terményeiket learassák. D. die et a. prenotatis. E.: Dl. 51 219. (Kállay cs. lt. 1300.623.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Barlath névalakkal, valamint négy, természetes színű zárópecsét töredéke. R.: Kállay 688. szám. 129. [1343.] márc. 24. Avignon [VI.] Kelemen pápa István papnak, a pécsi egyház prépostjának, választott csanádi [püspöknek]. A minap Zágrábi Jakab testvér csanádi püspököt a megüresedett zágrábi egyház püspökévé nevezte ki. Mivel a megüresedett katedrális egyházak, s így a csanádié is, betöltése csakis a pápa hatáskörébe tartozik, Istvánt, akiről írásban értesült, hogy erkölcsös, bölcs, egyházi és világi ügyekben egyaránt érdemes, a csanádi egyház püspökévé nevezi ki, rábízva annak egyházi és világi ügyekben való irányítását és gondozását, s az Úr ottani nyájának szavakkal és tettekkel való nevelését. D. Avenione,