Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

régi határaik mentén, ahol szükséges új határjeleket emelve a régiek mellett, s mások birtokaitól és birtokrészeitől elkülönítve iktassa Pál c.-nek és örököseinek minden haszonvétellel, mint a királyi adományozási jogkörhöz tartozókat, más jogának sérelme nélkül, ha nem lesz ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat idézze meg Pál mr. ellenében a királyi jelenlét elé, majd a kápt. tegyen jelentést. D. in Wyssegrad, in domin. Oculi, a. d. 1343. Á.: a 246. számú oklevélben. 117. 1343. márc. 16. Visegrád Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy Lajos király apja: [I.] Károly néhai király (H) idején Tamás akkori erdélyi vajda és Zonuk-i c. bemutatta Károly királynak annak saját, középső pecsétjével megerősített oklevelét Chubanka fia János fiai: László és Sámuel, valamint Chubanka fr.-e: Dávid (a király hűtlenei) Mo.-n bármely m.-ben is levő birtokairól (különösen Gyungyus, Bene, Halaz és Nogwt Heweswywar m.-ben), amiket a király folyamatos hűtlenségükért tőlük elvett és Tamásnak adományozott. Mivel Tamás állítása szerint e birtokokon szükség volt a bejárásra, határjelek emelésére és a mások birtokaitól való elkülönítésre - bár Károly benignitas-a Tamást e birtokok tulajdonába mint jog szerinti, törvényes birtokost korábban bevezettette, s Tamás ezeket hosszabb ideje birtokolta, mégis mivel a királyi privilegiális megerősítésnek a korábbi adománnyal együtt kell tartalmaznia a birtokbejárásokat és határjelemeléseket örökérvényűsége érdekében -, az uralkodó írásban meghagyta az esztergomi kápt.-nak, hogy tanúságuk jelenlétében Herman-i Mihály fia: Márton királyi ember Gyungus, Bene, Halaz és Nogwt birtokokat tartozékaikkal együtt a szomszédok jelenlétében régi határai mentén járja be, mások birtokaitól elkülönítve iktassa Tamás vajdának, ahogy korábban is bírta, ha nincs ellentmondás, az esetleges ellentmondókat pedig idézze meg Tamás ellenében a királyi jelenlét elé, hogy ezen birtokokról szóló okleveleiket bemutassák; a kápt. jelentése szerint amikor e királyi ember Miklós Hunt-i főesp.-sel, a kápt. kanonokával és tanúságával 1341. ápr. 20-án (f. VI. prox. p. oct. fe. Passce d., a. eiusdem 1341.) a Gyungyus birtokhoz tartozó Zakalus birtokot a szomszédok összehívásával, s különösen Péter fia: Compold jelenlétében be akarta járni és mint saját jogát Tamásnak hagyni, Compold őket utóbbitól tilalmazta mind a maga, mind fr.-e: István nevében, így őket a királyi ember megidézte Tamás vajda ellenében a királyi jelenlét elé jún. 3-ra (ad quind. fe. Penth.). A pert azután királyi parancsból jún. 24-re (ad diem fe. Nat. B. Johannis Bapt.), onnan a felek akaratából szept. 5-re (ad oct. fe. Nat. B. virg.), innen nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf.) halasztották el Pál c. oklevelei szerint. Akkor Péter, Tamás vajda képviselője a tilalmazás okát kérdezte Pál c. előtt Péter fiaitól: Istvántól és