Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

E.: Dl. 3458. (NRA. 638. 25.) Zöld zsinóron természetes színű, doborpajzs alakú, kissé sérült függőpecsét. 21. [1342.] jan. 17. A nyitrai kápt. tudatja, hogy korábbi nyílt memorialis oklevele szerint Berench-i Bugar fia Márton fia: ifabbik Gergely jan. 13-án (oct. fe Epiph. d.) Klára, Koros-i Egyed c. leánya, ue. Márton fia: idősebb Gergely özvegye hitbére és jegyajándéka fejében 8 M. bécsi dénárt (minden M.-t 10 pensa-val számolva) tartozott fizetni a kápt. előtt Egyed c.-nek, Klára apjának és képviselőjének. Akkor Gergely e 8 M.-t és azt az 5 M.-t, amit [1341.] nov. 8-án (oct. fe. OO. SS.) elmulasztott megfizetni, posztóban és dénárokban becsérték szerint lerótta Egyed c.-nek a kápt. előtt, aki ez ügyben Gergelyt és örököseit nyugtatta. D. 5. die oct. Epiph. d. predict., a. d. [1342.] E.: Dl. 65 734. (Balassa cs. lt. 54.) Helyenként, így az évszámnál is fakult. Hátlapján kerek pecsét nyoma. R.: Reg. Slov. II. 330. (1322. jan. 17-i keletettel); Balassa 42-43. (1342. jan. 17-i dátummal) Megj.: javított dátumú R.-ját 1. Anjou-okit. VI. 411-412. számok között. 22. 1342. jan. 17. János mr. borsodi főesp., N. [Miklós] lelkiekben általános vikáriusa tudatja, hogy Olcece-i Aba fia: Péter leánya: Margit nemes leány jan. 13-án (oct. Epiph. d.) tiltakozott személyesen megjelent nagybátyjai (patruelis), ue. Aba fiai: Miklós, János, Gergely és László ellen, hogy azok őt [1341.] szept. 15-én (oct. Nat. B. virg.) Olcece birtokról nem vitték magukhoz, s így a kápt. más oklevelében foglalt megegyezést megszegték. Aba fiai erre azt felelték, hogy csak a mondott időponttól számított 1 éven belül kell a leányt magukhoz venniük, de Olcece birtokukon ennek ellenére hagytak élelmet a leánynak. Végül a püspök, a főesp. és a kápt. olyan megegyezést hozott létre a felek között, hogy a leány az első elrendezésnek megfelelően nagybátyjaihoz átmehet, de ha ezt nem teszi és anyja közrendűnek (homo popularis) v. valamilyen birtoktalan idegennek (advena) adja feleségül, Aba fiai ne birtok adásával, hanem pénzfizetéssel elégítsék ki a leányt. Amikor a leányt a főesp. és Woyk fia: István, a kápt. kanonoka, Eger (Agria) város plébánosa a püspök parancsából megkérdezte, hogy meg akarja-e tartani a korábbi egyezséget és nagybátyjaihoz át akar-e menni, ő azt felelte, semmiképpen sem megy át hozzájuk, holott azok még ekkor is hajlandók lettek volna magukhoz venni. D. 5. die oct. Epiph. d., a. d. eiusdem 1342.