Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

Mihály fia: László mr. Zaboch-i vicec. és a négy bíró tudatja, hogy Kerch-i Mátyás fia: Miklós kérésére kiküldték emberüket, László vicec. Laskud-i officialis-át: Marcot, annak megtekintésére, vajon Henrik fiai: Henrik és István, Miklós fiai: László és Egyed, valamint Gergely fia: János és a hozzájuk tartozók saját hatáskörükben Kerch birtok hasznait elveszik-e vagy sem. Miklós Marc-al visszatérve elmondta, hogy kántorböjt idején, azaz szerdán és csütörtökön (in quatuor tempóra videlicet IV. f. nunc prox. preterita et sequenti V. f.) a mondott nemesek és a hozzájuk tartozók Miklós kert módjára kerített erdejét (melyben 25, kézzel ültetett gyümölcsfa is van) kivágták, 3 gyümölcsfával együtt, 15 kepe szénát ökrökkel elvittek, őt nyíllövésekkel hazazavarták és meg akarták ölni. D. in Balkan, die et termino prenotato [!], a. d. 1342. E.: Dl. 51 204. (Kállay cs. lt. 1300. 576.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint természetes színű zárópecsét apró töredéke. R.: Kállay 674. szám; Piti F., Szabolcs m. 314. szám. Megj.: A napi keltezés nem határozható meg, mivel kántorböjt egy évben négyszer volt. 672. 1342. A zalai vicec. és a szb.-k 1342. évi oklevelében Tumey-i László fiai: László és Ompud, ill. Tumey-i Tanyz fia: Pál és Domokos fia: János Tumey birtokot, szőlőiket és más jogaikat Iwanka fia: Miklós (a zalai c. embere), 12 m.-i nemes, a zalai konvent 2 tanúsága és 6 fogott bíró jelenlétében határjelek emelésével 2 egyenlő részre osztották. Hj.: Lezenche folyó melletti rét; nagy útnál egy gyümölcsfa; Tanyz fia: Pál házától a B. Péter-egyházhoz vezető ösvénynél körtefa; hegyen, ahol Pál és János szőlője van, egy kereszttel jelölt diófa; László és Ompud falvának határában rét; e falun innen egy fűzfabokor; diófás völgy; dumb nevű kis hegy oldala. A birtok É-i fele (a mondott folyótól az erdejükig) jutott minden haszonvétellel Pálnak, Jánosnak és örököseiknek örök birtoklásra, a déli fele pedig László fiainak és örököseiknek. Ezen erdőjüket akkor osztják ketté, amikor akarják, szőlőik közül pedig osztály nélkül mindegyik fél a sajátját birtokolja. Tá.: Nagymartoni Pál országbíró, 1343. márc. 26. Dl. 91 331. (Festetics cs. lt. Zala 21. A.) K.: Zala I. 410., 412-413. (Tá.-ban.) Megj.: A regeszta az oklevelet 2 helyen is Tá.-ként idéző megfogalmazások összességéből készült, ezt jelzi a 2 különböző kiadási oldalhely is.