Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

földekkel, rétekkel, kaszálókkal, azon régi határai alatt, amelyekkel elődei birtokolták, Pál mr.-nek, általa fr.-einek és örököseiknek adja örök birtoklásra, semmiféle jogot és tulajdont magának és örököseinek ott meg nem tartva. A fehérvári kápt., ha jelen oklevelet megtekintette és Péter mr. saját személyében a kápt. előtt mindezeket el is mondja, privilegiális oklevelet adjon ki Pál mr.-nek és fr.-einek. Erről a király Péter mr. kérésére nyílt oklevelet bocsát ki Pál mr.-nek és fr.-einek, amit ha visszavisznek neki, privilegiális formába ír majd át. D. in Wyssegrad, 2. die fe. Conc. virg. glor., a. d. 1342. K.: HO. III. 143-145. Egykori, magánlt.-ban volt E.-je alapján. Eszerint hátlapján királyi pecsét töredékei. R.: Wertner, Nemzetségek II. 292. 641. 1342. dec. 9. Visegrád Erzsébet királyné (H) előtt... 1. az előző oklevelet. Eltérő névalakjai: Ratolth, Desew. Erről a királyné Péter mr. kérésére nyílt oklevelet bocsát ki Pál mr.-nek és fr.-einek, amit ha visszavisznek neki, privilegiális formába ír át. D. in Wyssegrad, 2. die fe. Conc. virg. glor., a. d. 1342. K.: HO. III. 147-148. (Á.-ban.) Eszerint a fehérvári kápt. 1343. ápr. 27-i átiratából. (Egykori, magánlt.-ban volt oklevél.) 642. 1342. dec. 10. Visegrád [I.] Lajos király (H) kinyilvánítja, hogy amikor apja halála után megkoronázásával a magyar kormányzás trónjára (ad solium regiminis Hungarici) emeltetett, országa báróival Waradinum-ba ment Szt. László király (akitől isteni segítséget vár) sírjának meglátogatására, s hogy a váradi egyháznak, ahol Szt. László különféle csodákkal ragyogva nyugszik, az ország régi és kipróbált törvénye és szokása szerint (antiqua et approbata consuetudinariaque lege ac consuetudine regni approbante) új koronázása kapcsán birtokadományt tegyen, miként kegyes elődei által ez szokássá vált, András váradi püspök és ezen egyház kápt.-ja őt, mint természetes urukat alázatosan fogadták és bemutatták elődei, Mo. (H) királyai: [IV.] László, [V.] István, [IV.] Béla és Imre (Herric, Á. 7., 13.: Henric, Á. 9.: Hemeric) király privilégiumait (l. Reg. Arp. 207., 1259., 1796., 2777. szám), és apja: [I.] Károly király ezeket megerősítő privilégiumait, melyek szerint Imre király a Bichor (Á. 2-4., 7-9., 11-13: Byhor, Á. 9.: Byhar), Zarand és Bekes (Á. 4.: Bekees)