Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

első időpontot elmulasztja, bírság sújtsa, ha a másodikat, kétszeresen fizessen, s ha a harmadikat, párbajban való elbukásban marasztalják el; ha a fizetés megtörtént, akkor máj. 3-án (3. die dict. ultimi termini solucionis) Miklós Lőrincet, a mondott Simon fiát: Jakabot, Kysazar-i Mihály fiát: Pétert és Simon özvegyét (v. képviselőiket) állítsa a szepesi kápt. elé, Istvánnak és hozzátartozóinak Simon haláláról és ezen megegyezésről adasson ki igazolólevelet, amit ha nem tenne, a megkapott pénzt adja viszsza Istvánnak, Istvánt és a hozzá tartozókat pedig nyugtassák az ügyben; István annak a 30 M.-nak a harmadát, amiben Miklós az ő ellenében aug. l-jén (oct. B. Jacobi ap.) az országbíró előtt elmarasztaltatott, Miklósnak elengedte; a felek minden tudományvevő és más okleveleiket az ügyben érvénytelenítették; a békebírságot a felek közösen fizetik. Ezen oklevelet megtekintve Pál c. kérdésére a felek megerősítették, hogy ezen elrendezést meg kívánják tartani, vállalva, hogy Pál c.-nek, mint bírónak 5-5 budai M.-t fizetnek békebírságként nov. 18-án (oct. B. Martini conf.), amit ha nem tennének, kétszeres büntetés terheli őket. Pál c. a Pop (dict.) István által fizetendő 5 M.-ból 1 M.-t neki elenged. D. in Wyssegrad, 12. die oct. Nat. B. virg. predict., a. d. 1342. E.: Dl. 3518. (NRA. 41. 17.) Papír. Hátlapján természetes színű, doborpajzs alakú pecsét töredéke. Á.: Szepesi kápt., 1343. máj. 3. OA. Bardejov. Bártfa város lt. 8. (Df. 212 685.) K.: AO. IV. 265-268. (E. alapján.) 507. 1342. szept. 26. Visegrád Pál c., [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy Zeech-i László fia: Tamás Szeővke (dict.) Miklóst és Hozzyumezzeű-i Markalf fiát: Miklóst a Scepus-i kápt. oklevelével egy fél ekényi földrész tilalmazása miatt 1340. máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart., a. d. 1340.) [I.] Károly király (Mo. - H - kormányzása jogarának néhai hordozója, akinek trónjára és koronájához elsőszülöttje: Lajos a bárók, főpapok, procer-ek és az ország nemesei egyhangú óhajából felemeltetett, hogy a magyar nemzet - nacio - születés jogán rá háramlott országát kormányozza, és a magyarok első királyának: Szt. Istvánnak istentől adott koronájával Fehérvárott (Alba Regalis) a székesegyházban ünnepélyesen megkoronáztatott - jelenléte elé megidéztette, majd több halasztás után [1342.] febr. 9-én (oct. fe. Purif. virg. glor.) Zeech-i László fia: Tamás előadta Hozzyumezeű-i János fia: Szeőke (dict.) Miklós és uo. valósi Markalf fia: Miklós ellenében, hogy amikor ő a királyi emberrel és a Scepes-i kápt. tanúságával 4 éve, Virágvasárnap előtti szerdán (f. IV. prox. an. domin. Ramispalmarum cuius nunc 4. adveniret revolucio annualis) a szomszédok összehívásával a Zemlyn m.-i Bazza birtokot a Bodrog folyótól kezdve bejárva és elkülönítve határjeleket akart emelni