Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

Á.: 1.1. Lajos király, 1344. jan. 21. > Kolozsvár város, 1560. jún. 18. Dl. 28 061. (Kolozsmonostori konvent lt.) 2. Rákóczi György erdélyi fejedelem, 1653. jún. 6. Dl. 37 084. (Erd. Fisc. 22. 16. O.) Eszerint zárt oklevél volt, rajta Konrád plébános tanúsító pecsétje és az erdélyi kápt. pecsétfője. (Hiányos, f. prox. [!] p. fe. Asc. a. dátummal.) K.: Schuller, Umrisse II. 193-194; Kolozsvár I. 43-44. (mindkettő Á. 2. alapján, így máj. 10-i téves napi dátum alatt); ZW I. 525-526. (Á. 1. alapján) Román ford.: Doc. Trans. IV 87. 219. 1342. máj. 13. A Kopurnuk-i Szt. Üdvözítő-monostor konventje előtt megjelentek egyrészről Se bestyén fiai: Miklós és János, István fia: Cosmas, Fábián fiai: Mihály és Gergely és Tonk fia: Barnabás - mind Kutusyzentpethur-iak másrészről Lyndua-i István fia: Miklós királynéi lovászmr., zalai c., s előbbiek a Zala m.-i, Zala folyó melletti Chedefeuldy-n levő birtokrészüket minden haszonvétellel eladták Miklós mr.-nek és örököseinek 60 M. széles bécsi dénárért örök birtoklásra, semmiféle jogot v. tulaj dont abban maguknak meg nem tartva. Ha ezután Miklós mr. ellenében csalárdul oklevelet adatnának ki e birtokrészről, az érvénytelen legyen. Hj.: Gubasweulgy; nagy út, amely Pacha faluba megy; Kukynus völgy; völgy közepe, ahol elkülöníti dél felől a Kutusizentpetur-i nemeseket és É felé ezen Miklós mr.-t; Chedefeulgy völgy; nagy út, amely Szentmárton (S. Martinus) faluba megy; a Kutusyzentpetur-i nemesek és Miklós mr.; Chumukueulgy (dict.) völgy; holm (dict.) domb; völgy, ahol elkülönül Szentmárton földtől; Zala folyó felé völgy; Zala folyó; két, Zala nevű víz, ahol elkülönül Ny felől Szentmárton falutól, kelet felől Chede falutól v. földtől; hegyen Bykfeu (dict.) berek; azon út, mely elkülöníti Pacha falutól és Cheudefeuldy-től. A kápt. a Kutusizentpethur-i nemesek kérésére Miklós mr.-nek függőpecsétjével megerősített oklevelet bocsát ki. D. f. II. prox. p. fe. Asc. d., a. eiusdem 1342. E.: Dl. 3483. (NRA. 582. 28.) Hártyacsíkon természetes színű, kerek, kopott függőpecsét. K.: Zala I. 392-394. R.: Wertner, Nemzetségek I. 159; Köblös J., Zalai Gyűjt. 28 (1988) 34-35.