Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

árok az Ima-ba szakad. Elrendelték továbbá, hogy ezen ároktól a Zot vízig Tholmacz felé a fákat a Schellenberg-iek szabadon használhatják, anélkül, hogy a Helta-iak akadályoznák őket. Ezután a Helta-iak elküldték Vörös (Rufus) Jakab villicus-t és Shnidebok Mátyást, a Schellenberg-iek pedig az ifjú Cristian-t és Veid Miklóst fentiek elé, akik kérésükre ezen megegyezésről oklevelet adnak ki, provinciális pecsétjüket ráfüggesztve. D. in prox. f. III. an. fe. Asc. d., a. d. 1342. E.: K. szerint a Schellenberg-i (Selimbár, Ro.) evagélikus egyház lt.-ában, függőpecséttel. Á.: K. szerint Szeben város, 1408. Uo. Má.: AS. §ibiu. Szebeni kápt. XIV. A. 17/7. (Df. 291 960.) Újkori. K.: ZW. I. 522-523. Román ford.: Doc. Trans. IV. 83-84. 188. 1342. máj. 7. István prépost és a Saag-i Boldogságos Szűz-monostor premondrei rendi testvéreinek konventje előtt egyrészről Hebech-i (dict.) János fiai: Miklós és Mihály, Magarad-i nemesek, másrészről Benk fiai: Balázs és Mihály, szintén Magarad-i nemesek megvallották, hogy Magarad birtokukat elkülönítették egymás között úgy, hogy a birtok felső része Zantov felől Benk fiainak, alsó része pedig Demien felől szántóföldekkel (a réteket kivéve) János fiainak jutott. A szántóföldek, rétek és más haszonvételek határai: rét Magarad falunál; Borpataca folyó; Demien-re vezető út; hegyoldalban kő; egy holdnyi hosszúság egy cserjés körül; völgy; cserjésnél Tulg fa; hegytetőn magalfa; cher fa; völgyben Zadar folyó; Kuzep teteu oldalában tölgyfa; ue. hegy tetején egy cher fa alatt kereszt alakú határjel és egy szilfa; szántóföldek; cserjésnél Tulg fa; régi út; Demien birtok. Az erdők, berkek és szántóföldek határai, és a rétek elkülönülése a felek között: az Eger mindkét oldalán levő rétek János fiainak jutottak; völgy; széles rét, ahol egy árok van a felek között, s e rét felső része Demien felől az árokig János fiaié, az ároktól a Bor folyó felé Benk fiaié; a Bory folyóból kijövő patakig tartó rét Lukácsmagyaradnál (Magarad Lucasi) János fiainak jutott; e patak felső részénél az árok körüli rét pedig Benk fiainak. A felek kötelezték magukat, hogy egymást birtokaikban megőrzik és ezen osztályt örökre megtartják. Erről a konvent a felek kérésére nyílt oklevelet bocsát ki. D. f. III. prox. an. fe. Asc. d., a. eiusdem 1342. E.: Dl. 74 463. (Magyar Történelmi Társulat-gyűjt.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint természetes színű, kerek pecsét apró töredéke.