Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)
A velencei államtanács határozata: a Vegle-i bíróválasztáson nem lehetnek jelen sem a c.-ek [Duym és Bertalan], sem vicec.-eik, sem bárki a familia-jukból. K.: Ljubic II. 44. (A „Misti" velencei államkönyv alapján. XX. 49.) R.: Frangepán I. 65. 178. 1342. máj. 3. A vasvári Szt. Mihály-egyház, kápt.-ja jelenti E. [Erzsébet] királynénak (V), hogy parancslevelének megfelelően - a királyné az adományozási jogköréhez (collacio) tartozó Surk birtokot szolgálataiért Cysar fia: Leonch-nak adta, ezért utasította a vasvári kápt.-t., hogy küldjék ki tanúságukat, aki előtt Sándor fia: Elek mr. királynéi ember járja be e földet és iktassa Leonch-nak, bárki ellentmondása ellenére is, majd a kápt. tegyen jelentést a föld mennyiségéről és határairól - kiküldték egyiküket, aki előtt Elek mr. Surk földet iktatta Leonch-nak. Hj.: tüskés föld-határjelek, amelyek elválasztják Gergely földjétől; diófa; kút, ahol van 3 diófa; föld-sarokhatárjelek, ahol elkülönül István fiai, Balduin fiai és Endre fia: Vyda földjétől; Surk víz; fűzbokrokat magukban foglaló föld-sarokhatárjelek, s itt határos Vosos fiai földjével. A föld mennyisége berekkel, kaszálóval és szántófölddel szemmel nézvést 100 hold. D. in fe. Inv. S. Crucis. K.: F. VIII/4. 637. (1342. évi dátummal, Cornides kézirata alapján.) 179. 1342. máj. 4. Az erdélyi kápt. tudatja, hogy Jara-i Dénes fiai: Tamás mr. és László a Benk birtokon levő részüket, ti. Benk negyedének felét, amit Regun-i Dénes fia: Tamás mr.-nek elzálogosítottak 15 Sybin-i M. finom ezüstért, a kápt. korábbi nyílt oklevelének megfelelően máj. l-jén (oct. B. Georgii mart.) kétszeres büntetés alatt tartoztak visszavásárolni. Akkor Dénes fiai ezt nem tették meg, sem senki a rokonságukból (cognacio), holott Jakab mr., Tamás mr. nótárius-a ura személyében 4 napig várt erre a kápt. előtt. D. 4. die termini prenotati, a. d. 1342. E.: AL. Kolozsvár. Bánffy cs. lt. 30. (Df. 260 609.) Hátlapján K. szerint fekete viaszú zárópecsét. K.: Bánffy I. 113-114. Román ford.: Doc. Trans. IV. 82-83.