Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

nya és Tolna m.-i nemesek tanúsították a királynak, hogy Péter és Leukus nyilvános tolvajok és rablók, hasonló társaikkal együtt e m.-ket (provincia) fosztogatták, mind ezekért kiérdemelték a fővesztést; emellett Druget János néhai nádor és Wyllermus mostani nádor Hunt m.-ben tartott congregacio-in, amiket a tolvajok, rablók és más gonosztevők megfékezésére tartottak, a Hunt m.-i c., a vicec., a szb.-k, az esküdt ül nökök és valamennyi nemes Pétert és Leukus-t nyilvános tolvajoknak és rablóknak nyilvánították hasonló társaikkal együtt, hiteles iratokkal bizonyítva, hogy Hunt m.-t feldúlták, így halálra ítélték őket; mi több, Leukus a Bozuk-i királyi egyház prépostját: Mihály testvért többször megsebesítette, hogy alig maradt életben; ezenfelül Péter egy nemes asszony mellét eltorzítva lőszőrből készült kötélen ide-oda vonszolta, s emiatt a nő meghalt. Végül azonban a király nekik kegyesen megbocsátott, s ők ezért fejük megváltásáért Lytua nevű várukat egy másik, szintén Lytua nevű elhagyatott várral, Lezenye, Opoa, Hruso, Jablanch, Chal, Belw, Karazcow, Waralyafalw, Chabrad, Worbok, Konzka, Terpen, másik Terpen, Badun, Jaksateluke, Legen, Kalazytha, Beel, Korumpsou, Duhapula, Princhfolua, Dersel, Pakhaus, Zenthantal, Sebrethfolua nevű Hunt m.-i birtokaikkal azok régi határai alatt, a Zenthantal-i, Zynerad-i, Worbok-i, Damanyk-i, Chabrad-i és a Lytua vára alatti vámmal, vizekkel, vízfolyásokkal, mű veit és nem művelt földekkel, trágyázott és legelőnek használt (campestres) földek kel, erdőkkel, a falvak és mansio-k telki helyeivel (loca sessionalia), malmokkal és malomhelyekkel, rétekkel és kaszálókkal, berkekkel és minden haszonvétellel, joggal, bevétellel a királynak és örököseiknek átadták, s adják most a kápt. előtt örök birtok lásra, semmiféle jogot v. tulajdont maguknak és leszármazottaiknak meg nem tartva ezekben. Azon privilégiumot, amellyel e vár és birtokok hozzájuk tartoznak, Wgal-i Pál királyi képviselő kezébe átadták, egyéb okleveleiket pedig ezek ügyében érvénytelenítették, s kötelezték magukat, hogy ha efféle okleveleket mégis csalárdul bemutat nának bíróságon v azon kívül, javaik és birtoktulajdonaik elvesztése után párbajban való elbukásban bűnhődjenek. Pál mr. így őket a rájuk rótt fővesztés és gonosztetteik ügyében a király személyében nyugtatta. Erről a kápt. függőpecsétjével megerősített és chirographált privilegiális oklevelet bocsát ki. Kelt Tamás mr. olvasókanonok keze által, in domin. Judica, a. d. 1342., Markou éneklő-, János őrkanonok, Jakab, a Szt. Tamás-vértanú egyház prépostja, Miklós Hunt-i, János Neugrad-i és Péter Gumur-i főesp.-ek jelenlétében. A. E.: Dl. 3469. (NRA. 1590. 22.) Alul chirographált (ABC). Sárga-vörös zsinóron függött kerek, kopott pecsétje leszakadt. K.: E VIII/4. 592-596.