Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

E.: SNA. Révay cs. központi lt. Oklevelek. Gyulay 4. 2. (Df. 259 833.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló. K.:845. 1341. dec. 19. János [fia] Miklós esztergomi egyházm.-beli clericus, felperes Mihály, a pozsonyi egyház prépostja és Zala-i Miklós alperesekkel szemben állított tanúi 1341. dec. 19-én (XIV. Kai. Jan, a. d. 1341.) tett vallomásai. Az első tanú, Miklós, a pozsonyi egyház jegyzője (nótárius) kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a pozsonyi egyházban régi szokás szerint a prépost és 14 kanonok van, és soha sem volt több. Soha nem fordult elő olyan eset, hogy újabb kanonokot fogadtak volna be anélkül, hogy az e. prebenda üresedett volna meg. A kanonokok prebenda-ba való befogadása mindig is a kanonokok egyetértésével kellett, hogy megtörténjen, és sohasem a prépost egyedül döntött ebben az ügyben. Az ő ideje alatt ez egyszer sem történt meg a kanonokok egyetértése nélkül. A prépost mindig személyesen kikérte a kápt. egyetértését, ha valakit prebendaval akart ellátni. A befogadottaknak a prépost és a kápt. pecsétjével ellátott oklevelet adtak ki. Senkit sem fogadott be a prépost a kápt. egyetértése nélkül, csak János [fia] Miklóst, akinek a prépost megígérte a befogadást, de aztán ő maga visszavonta azt. Sándor [fia] Jánost tudomása szerint a kápt. egyetértésével léptették elő. Arról nem tudott, hogy [János fia Miklós] törvényes házasságból született-e, v. nem, és hogy szomszédai így tudják-e v. nem. Arra a kérdésre, hogy Mihály pozsonyi prépost János [fia] Miklóst 1341. febr. 5. körül (circa fe. B. Agathe) befogadta-e a pozsonyi kanonokságba, nemmel válaszolt, és hozzátette: a prépost erre vonatkozó ígéretét is visszavonta. Miklósnak csak a préposttól van pecsétes oklevele a megüresedendő prebenda neki történt megígéréséről, amit maga a prépost és a kápt. vont vissza. A befogadásnak mindenki ellene mondott, kivéve Iwanca-t. Mindez 1341. febr. 19-én (a. d. 1341, f. II. p. domin. Esto michi), Péter temetése után történt. Mindez köztudomású volt, az összes pozsonyi kanonokok tudott róla. A fentieket az igazság kiderítése érdekében mondta el, és ebben senki sem befolyásolta. A második tanú, Tamás, az esztergomi érsek káplánja ugyanezen kérdésekre válaszolva a fentiekkel egybehangzó válaszokat adott. Arra a kérdésre, hogy Sándor [fia] Jánost a kápt. egyetértésével fogadták-e be, igenlően válaszolt. Nem rendelkezett ismerettel arról, hogy János [fia] Miklós törvényes származású-e v. nem. Nevezettet a prépost febr. 5-én a kápt. egyetértése nélkül fogadta be a kanonokságba. A többi kérdésre az első tanúval egybehangzóan válaszolt. A harmadik tanú, Iwanca az első kérdésre a fentiekkel egybehangzóan válaszolt. Arra a kérdésre, hogy fogadtak-e be valakit a kanonokságba anélkül, hogy prebenda üresedett volna meg, úgy válaszolt, hogy többeket is, de addig nem kaptak részt a prebenda-kból, amíg nem történt üresedés. Ez történt Tamás alprépost, Sándor [fia] János, Mihály, Miklós felperes és még többen mások esetében is. Ezek kanonokok