Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

kápt.-hoz tartozó falvak tizedeit lefoglaltatta. Tamás őrkanonokot, az említett egyház papját elfogatta, László Zonuk-i főesp.-t az erdélyi egyházban megverette, az említett egyház sok egyházi és világi tagját ingó- és ingatlan javaiktól megfosztatta, megcsonkíttatta, és mindezzel 20 ezer ezüst M. kárt okozott. Noha Tamás vajda többszöri intés hatására bizonyos földeket és birtokokat visszaadott a püspöknek és a kápt.-nak, és e miatt [I.] Károly király (U) parancsára feloldozást nyert, de ezután az említett birtokokat újra elfoglalta és elpusztította. Sok püspöki falut, pl. Sard, Senthivikles, Tonthfolu, Keresfeu, Pispiky, Barathpy és Spylyx falvakat kifosztotta és elpusztította, a püspök alattvalóit és vazallusait megcsonkítatta, a püspököt és egyházát törvényen kívül helyezte. A vajda parancsára Sinka, a vajda Kechkes-i várnagya István Zovath-i papot, a püspök tizedszedőjét egy másik pappal együtt elfogta, és elvett tőle 200 ezüst M.-t, kíséretét (família) javaiktól megfosztatta. A püspök a vajdát, officialis-ait, Péter alvajdát, Ryma-i Miklóst és Mihályt, lunhus (dict.) Andrást, Gender Tumpus (dict.) Gergelyt, Bouchyda-i Fábiánt, Lukácsot, Peech-i Gergelyt, Péter Kuholm-i várnagyot, Sinka-t, és Pagan (dict.) Istvánt, továbbá a vajda más bűntársait excommunicatio-val sújtotta, bár ők a püspök ítéletét semmibe veszik. A püspök ezért kérte, hogy a pápa neki és egyházának nyújtson megfelelő jogorvoslatot. A pápa megparancsolja a címzetteknek, hogy a fentieket vizsgálják ki, és ha azokat igaznak találják, Tamást és bűntársait nyilvánosan excommunicatio-val sújtsák, és tegyék ezt az esztergomi püspökség területén is - ahol az említettek egy része állítólag lakik-, mindaddig, míg az említett bűncselekményekért megfelelő elégtételt nem adnak, és el nem nyerik a feloldozást. Ebben ne korlátozza őket az a VIII. Bonifác pápa és más elődei által a tanácsban (concilium generale) kiadott 2, ezzel ellentétes értelmű határozat, amelyek révén a címzettek joghatóságát korlátozták. A pápa felhatalmazza a címzetteket, hogy ha valaki az excommunicatio végrehajtását akadályozza, v. annak hatályát felfüggeszti, azt egyházi fenyítékkel sújtsák. A tanúkat hasonló büntetés kilátásba helyezésével kell vallomástételre bírni. D. Avinione, II. Kai. Nov., [pápasága] 7. év[é]ben. A. Reg.: ASV. Reg. Vat. An. VII. ep. 490., v. 129., föl. 308b-309b. (Df. 291 745.) K.: Theiner I. 644-645. (968. szám) (Reg.-ból); ZW. I. 518-520. (569. szám) (Reg. és Theiner alapján). R.: Zumbur (Knauz N.), ÚMS. 1881. 194.; Vidal II. 389. (9120. szám); Bónis-Balogh 106. (974. szám) (Theiner alapján). Ford.: Doc. Trans. IV. 63-66. (61. szám) (ZW. alapján) (román nyelvű). 761.1341. nov. 1. A veszprémi egyház kápt.-ja hírül adja, hogy a kápt. perbe fogta a zalai apátot és konv.-et a Zala m.-i Kolun ~ Kolon, Magarad, Stolch ~ Ztoulch és Choch falvak tizedeit illetően. Az apát a maga és a konv. nevében a kápt. színe elé járult, és a felek